Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 1-2. szám - A háború jövedelemadója

Egyenes adók. — Joggyakorlat. hogy panaszosnak ez az igénye az 1909 : VI. t.-c. 56. §-a értelmében nem találtatott teljesíthetőnek. Figyelemmel azonban arra, hogy az idézett t.-c. hivatkozott 56. §-a, kapcsolatiján az 54. §-al, csakis a laküresedés esetére rendelkezik ; panaszosnak jelen esetében pedig nem laküresedésről, hanem a ház birtokosának személyében történt változásról és illetve ennek alapján házadó alakjában bekövetkező változásról van szó s ily esetre az 1909 : VI. t.-cnek nem az 56. §-ának, hanem a 40. és 41. §-ának a rendelkezései iránytadók; figyelemmel továbbá arra, hogy a 40. §. 1. és 5-8. pontjaiban körülírt változásoknak a törvényes határidőben való be nem jelentéseért az idézett t.-c. 60. §-ában megszabott jogkövetkezménynek van helye, ellenben a törvény 58. §-ában foglalt az a rendelkezése, mely szériát az adóleírás csak a bejelentés napjától adandó meg, csupán a 40. §. 3. és 4. pontjainak esetére nyert megállapítást; s végűi el is tekintve attól, hogy az a körülmény, hogy panaszos az 1910. évi május hó 31-ik napján bekövetkezett bérletmegszünésnek s illetve a bérlő kiköltözésének — melynek az előbbiek szerinti időpontja a panaszirathoz csatolt s az 1913. évi június hó 12-ik napján kelt községi bizonyítvánnyal is igazolva van, —a hivatalos bejelentés végett és pedig a kiköltözés után rögtön, több izben megfordúlt a hivatalban s hogy csupán az időközben elhalt és az adóügyek kezelésével megbízott segédjegyző volt az, aki a bejelentésnek továbbítását eszközölni elmulasztotta és így a panaszost a maga részéről mulasztás nem terheli, a községi pénztárnoknak és a községi közgyámnak az 1912. évi október hó 29 ik napján jegyzőkönyvre adott és illetve az 1913. évi március hó 5-ik napján — és pedig eskütételi készségre való hivatkozással — megismételt vallomásai is igazolják: a jelen ítélet rendelkező részében foglaltak szerint határozni kellett. 3. (A m. kir. közigazgatási bíróság 81887/1912. P. sz. ítélete.) Egy már fennállott lakrész megnagyobbítása esetében a helyiség új részére ideiglenes házadómentesség nem igényelhető. ítélet: A magyar királyi közigazgatási bíróság a panasznakhelyet nem ad. Indokok: Az 1909. évi VI. t.-cikk határozmányai értelmében úgy az állandó, mint az ideiglenes házadómentesség vagy magára az egész épületre (házra) vagy ennek egyes lakrészeire, helyiségeire terjed ki, tehát annak tárgya mindig egy egész egység és nem annak bizonyos hányadrésze. Minthogy a szóban forgó toldaléképítkezéssel csupán egy már fennállott lakrész nagyobbíttatott meg, ennek a megnagyobbított helyiségnek új részére nézve tehát panaszos adómentességet törvényes rendelkezés hiányában jogszerüleg nem igényelhet. Ezekből és a panaszolt határozatban foglalt okokból az ideiglenes adómentesség megállapítására irányuló panasznak hely adható nem volt. 4. (A m. kir. közigazgatási bíróság 2469711912. P. sz. ítélete.) 1., A városoknak haszonhajtó vállalkozásból eredő jövedelme III. oszt. kereseti- és nem társulati adóval rovandó meg és így az adót nem évenként, hanem kivetési időszakonként kell megállapítani. 10