Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 1-2. szám - A háború jövedelemadója

Egyenes adók. — Joggyakorlat. célra kibéreltettek vagy másoknak bérbeadattak, avagy más célokra használtatnak. Azonban ennek az elvnek kell következnie nemcsak abból az általános szabályból is, hogy a kedvezményt megállapító törvényrendelkezések szorosan magyarázandók, hanem a törvénynek az indokolásából is. Az 1909 : VI. t.-cikkhez fűzött ministeri indokolásnak a törvény 27. §-ára vonatkozó része az első bekezdésben arra mutat reá, hogy az épületek állandó adómentességére vonatkozó rendelkezések, kevés kivétellel, ma is érvényben vannak s hogy ennél fogva a változatlanul maradt eseteknek figyelmen kívül hagyásával, az indokolás egyedül a módosított, vagy az újonnan felvett rendelkezések szükséges voltát kívánja megokolni. Az indokolás az ily külön megokolást igényelők közé sorolja a 27. §. 4., 9., 10., 11. és 16. pontjai alatt előforduló rendelkezéseket. Tehát a panaszos által vitatott és a 27. §. 10. pontja alá tartozó mentesség is kifejezetten e külön megokolandó mentességek közé soroltatott. Az indokolás azután elmondja azt, hogy az állandó adómentesség tekintetében eddig az volt a helyes álláspont, hogy vannak épületek, melyek nem tekinthetők adótárgyaknak azért, mert jövedelmük egyáltalában nincsen, vagy pedig ha van is, ez a jövedelem a házadóban alig állapítható meg önállóan, mivel annak keletkezésénél nem a ház a fődolog, következőleg az ilyen épületben fekvő tőke helyesen csakis abban a jövedelemben adózhatik, melynek keletkezésére közrehat, amely jövedelem azonban más adónem alá tartozik. Ennek az álláspontnak a folyománya — mondja a továbbiakban a törvényjavaslat indokolása — hogy a vallás- és közoktatási, továbbá a közegészségügyi célokra, valamint az állami hatalom gyakorlására, a jogrend fentartására, a kormányzási és közigazgatási teendők ellátására rendelt szervek elhelyezésére szolgáló középületek kezdettől fogva adómentesek voltak: a mezőgazdasági és gyári épületek pedig idővel szintén adómentesítettek, miután ezeknek hozadéka más adónemeknél került adó alá. Elmondja azután az indokolás a 27. §. 9. pontjában felsorolt épületek és épületrészek adómentességére vonatkozólag azt, hogy ezeknek adómentességét egyedül az a körülmény indokolja, hogy azoknak hozadéka a gyári üzem jövedelmétől különváltan alig volna a kincstárra és a félre egyaránt igazságosan megállapítható : és hogy ennélfogva a helyes adóztatás azt hozza magával, hogy ezek az épületek, amelyek az ipari termeléssel elválaszthatatlanul szoros kapcsolatban vannak, a vállalat természete szerint a kereseti adóban, vagy a nyilvános számadásra kötelezett vállalati adóban viseljék a bennök realizált tőke után eső adót. Az indokolásnak ide vonatkozó fejtegetése ezzel a mondattal végződik : «Ez az álláspont fejeződik ki a 10. és 11. pontoknak analóg eseteiben is.» Az indokolás e részeinek egybevetéséből következik tehát, hogy az 1909 : VI. t.-c. 27. §-ának 10. pontja alá eső úgynevezett állandó adómentesség ugyanazon az alapon és illetve ugyanabból az indító-okból állíttatott fel és szabályoztatott intézményesen, amelyből az a 9. pont alá eső épületekre nézve tartatott megadandónak, tudniillik, hogy az ily épületekben fekvő tőke helyesen csakis — a más 14