Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 1-2. szám - A háború jövedelemadója

Ef/yenes adók. — Joggyakorlat. külön meg sem határoztatott és a panaszos részvénytársaság által külön nem is könyveltetik. Erre a körülményre tekintettel tehát, az 1909 : VI. t.-c. 28. §-ának első bekezdésében és 13. §-ában foglalt rendelkezések alapján, apanaszbeli igénynek az adó visszatérítésére vonatkozó része, nem vehető figyelembe. De nem vehető figyelembe ez azért sem, mert a panasziratban foglalt ellenkező nézettel szemben, panaszos jelen esetében e helyütt is különös fontossággal bírónak és elfogadandónak volt veendő a panaszolt határozat által egészben fentartott adófelügyelői végzésnek az az indító oka, amely arra a nem vitás körülményre alapíttatott, hogy az úgynevezett állandó mentességben részesíteni kívánt kérdéses lakrészek nem a helyi érdekű vasút részvénytársaságoknak, hanem a panaszos részvénytársaságnak tulajdonában lévő épületben vannak. Az 1909 : VI. t.-c. 27. §-ának ugyanis a panaszos által hivatkozott 10. pontja házadó alá nem esőknek mondja a vasútak és egyéb közlekedési vállalatok összes üzleti épületeit, ideértve a várótermeket, irodákat, a szolga és altiszti személyzet tartózkodására kijelölt szobákat (laktanyákat) is. Nem lehet kétséges tehát, hogy az idézett pontnak szószerinti szövege a vasútaknak és közlekedési vállalatoknak az üzleti épületeiről szól és az, hogy ez a pont a továbbiakban elmondja azt, hogy miket «ért ide?» tudniillik, hogy mily épületrészeket tart ide számítandóknak, az idézett pont első mondatában foglalt azt a meghatározást, hogy az alá a pont alá a vasutaknak és egyéb közlekedési vállalatoknak az üzleti épületei számítandók : nem módosítja, sőt épen az a körülmény, hogy a törvény szövege az ez első mondat után következő épületrész felsorolást az «ide értve» kitétellel kezdi: világos bizonyítéka annak, hogy az épületrészek felsorolására vonatkozó részletezés az első mondatban foglalt azt az általános kelléket, hogy a törvényszakasz e 10. pontja alá eső épületeknek a vasútak és egyéb közlekedési vállalatokéinak kell lenniök, ezekre az «ide értett»ként felsorolt épületrészekre fenn nem tartani nem akarta. A törvénynek szószerint való magyarázásából eredő ezt a szabályt csak megerősíti a 77000/1909. pümin. szám alatt kiadott végrehajtási utasítás 37. §-ának 10. pontja, amely szintén határozottan a vasútak és egyéb közlekedési (hajózási) vállalatok öszszes üzleti épületeiről szól s amelynek különösen harmadik bekezdésében foglalt és pedig főképen az «állam tulajdonát képező épületekben természetben adott lakások»-ra s nemkülönben az ccállamvasútak kezelésében lévő magánvasútak épületeiben államvasúti alkalmazottaknak természetben adott lakásokra* vonatkozó rendelkezésekből következik, hogy az 1909 : VI. t.-c. 69. §-alapján kiadott ez a végrehajtási rendelet is a súlyt arra fekteti, hogy a kérdéses épületeknek a vasútakéinak és egyéb közlekedési vállalatokéinak kell lenniök. És erre az elvre lehet következtetni az 1909 : VI. t.-c. 28. §-ának és illetve a 77000/1909. pümin. sz. végrehajtási utasítás 28. §-ának első bekezdésében foglalt abból a rendelkezésből is, hogy a 27. §-ban említett épületeket, illetőleg épületrészeket állandó adómentesség nemilleti meg I abban az esetben, ha azok a kérdéses 1 Q o