Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 3. szám - A pénzügyi delictum 2. [r.]

JÖVEDÉKI BÜNTETŐJOG A pénzügyi delictum. Dr. Demmer Károly, wieni cs. és kir. pénzügyi titkártól. II. A legfontosabb kérdés az, vájjon a hatályban levő jog büntető szabályai a jogérzettel összhangzásban állnak-e. Ez a kérdés a gyűjtőpont, amelyben a theoretikusok elmélkedései találkoznak. Különböző adók léteznek, amelyeknél a felek vagy csak a fizetéssel vagy cselekvőleg is működnek közre. Azt a parancsot, amellyel az állam pénzügyi felsőbbségét gyakorolja, a következő alakba lehet öltöztetni; 1. az állam azt mondja: «ha az adóimért eljövök, akkor ne fejtsél ki ellentállást, ne csaljál meg, ne titkolj el semmit és ne esküdjél hamisan!»; 2. vagy az állam azt mondja: «hozd el nekem az adót!»; vagy végül 3. azt mondja: «Tedd, vagy hagyd abba azt, amit ellenőrzésed érdekében célszerűnek illetve célellenesnek tartok!». Amilyen különböző ez a három parancs, olyan különböző a pénzügyi jogellenesség is. Az utolsó parancs közigazgatási parancs, amely a többitől semmiben sem különbözik. A parancsnak a negatiója a jogellenesség, itt csak engedetlenségi delictumot indokol, amelyet a rendőri jog alapelveivel analóg módon kell kezelni. Ha a második parancsot is közigazgatási parancsnak tekintjük, úgy ez ellen semminemű kifogást tenni nem lehet; csak azt kell tudni, mi a különbség, ha az ellenőrzés hiányoznék. Ami az első parancsot illeti, az önmagában véve nem alapul törvényen, hanem tisztán etnikai erejű. Az államnak nincsen általános joga igazságának feltétlenségére. Csak az lehetséges, hogy bizonyos határozott célokra az igazság követelhetésének joga törvényes parancs legyen. Minden adótörvényhozásnak azért egy mesterfogással kell rendelkeznie, amellyel igényét az ethikai területre át tudja játszani oda, ahonnan az adót magának el nem hozhatja. A kérdés most már az, hogy az állam milyen eredménnyel hivta segítségül adózási céljai érdekében az ethikai felfogást? Az a törekvése az 110