Adó- és illetékügyi szemle, 1915 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 3. szám - Vitás kérdések a törvénykezési illetékek körül

Illetékügy. — Joggyakorlat. időben történt, utolsó bekezdésében arra az esetre, ha a vállalat hitelt érdemlően beigazolja, hogy ugyanezen §-ban körülírt feltételek fenforognak, felhatalmazza a minisztert, hogy az illetékmentességet az illető jogügyletre is kiterjeszthesse. Minthogy a jelen esetben a gyári telek 1908. évi szeptember hó 29-én, tehát a kedvezmények kezdő időpontját megelőzőleg szereztetett, minthogy az említett végrehajtási utasítás fölhívott 39. §-ának utolsó bekezdése szerint a korábbi szerzés illetékmentességének utólagos megállapítása külön miniszteri határozatnak van fentartva, ennélfogva ezen m. kir. közigazgatási bíróság hatáskörén kívül esik a fölött határozni, vájjon az illetékmentesség erre a szerzésre is kiterjeszthető-e. 14. (A m. kir. közigazgatási lírőság 18086/1912. P. sz. ítélete.) Az ítéleti illeték alapjául veendő' érték meghatározásánál, ha az értéket a bíróság a perben nem határozta meg, az 1893. évi XVIII. t.-c. 3. §-a alkalmazandó, vagyis a tartási perekben az id. törvényszakaszt módosító 1907. évi XVII. t.-c. 2. §-a alapján a pertárgy értékéül az évi tartásdíj háromszorosát kell venni.*) ítélet: A m. kir. közigazgatási bíróság a panasznak helyet ad, panaszost a panaszolt illeték fizetése alól felmenti. Indokok: Az 1907. évi XVII. t.-c, a polgári törvénykezési *) Ez a szabály az új törvény (1914: LIII. t.-c.) hatálya alatt is érvényes, mert annak 32. §-a szerint irányadó a Pp. 5. §-ának rendelkezése, amelynek 6. pontja 1893: XVIII. t.-c. 3. és az 1907. évi XVII. t.-c. 2. §.-ában foglalt rendelkezéseket átvette. (Szerk.) rendtartásnak és az 1893 : XVIII. t.-c.-nek módosítása tárgyában hozatott, és az utóbbi törvénynek a pertárgy értékének megállapítására vonatkozó 3. §-át akkép egészíti ki, hogy tartási vagy élelmezési követelést megállapító jogviszony iránti perben a három évi tartás értékének összegét mondja ki irányadónak, amely törvényes rendelkezés tehát az ily perekben a pertárgy értékének a vitáját a felek részéről kizárja, és azt a bíróság részéről az illetékesség vagy a jogorvoslat megengedhetősége szempontjából irányadóvá teszi. Minthogy pedig az 1894: XXVI. t.-c. 13. §-a a határozati bélyeg és illeték szempontjából elsősorban azt az értéket jelöli meg, amelyet a bíróság, az illetékesség vagy a jogorvoslat megengedhetőségének szempontjából megállapít, tehát azt az esetet, amidőn az érték ezen szempontból a felek között vitássá nem válik és nem is válhatik, csak a megállapítás hiányában jelöli meg az 1893 : XVIII. t.-c. 4. §-át, amely arra az esetre tartalmaz intézkedést, amidőn az érték, a felek között vitássá válván, a bíróság döntése válik szükségessé; abból a körülményből, hogy az 1894 : XXVI. t.-c. .13. §-a csak az 1893 : XVIII. t.-c. 4. §-át hívja fel, nem lehet arra következtetni, hogy az 1907 : XVII. t.-c. intézkedése a határozati bélyegilleték megállapításánál nem lehet irányadó, hanem ellenkezően, mivel ez a törvény az 1893 : XVIII. t.-c. módosítása tárgyában hozatott és ezt a törvényt kiegészíti, ezen rendelkezések, az idézett törvény 13.§-ának első kikezdése alapján, a határozati illeték megállapításánál kétségtelenül irányadók, és így a jelen esetben a három évi tartás összegének megfelelően a pertárgy értékét 360 koro108