Adó- és illetékügyi szemle, 1914 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 9-10. szám

Glücksthal: A magyar hadiadó. térve ki erre az eszmére, megjegyzem, hogy azt minden irányban helytelennek tartom. Napról-napra keletkeznek új adózók, kiknek kereseti adója még nincs megállapítva. Ezekre vonatkozólag minden esetre áll az, hogy a jelenleginél sokkal alacsonyabb kulcs volna megállapítandó a valóságos jövedelemnek meghatározása folytán. Azok pedig, akik adóval már meg vannak róva, minden legkisebb eseményt már döntőnek fognak találni ós kívánni fogják a fix adótételnek a megváltoztatását úgy, hogy az állítólagos merevség mellett is lesz folytonos vizsgálat és adóztatási eljárás. Ha pedig nagyon szúken lesz kezelve a döntő események elbírálása, úgy igen gyakran a merevség fogja az igazságtalanságokat okozni. Mindezekhez járul, hogy ezen reform csak törvényhozási úton volna megvalósítható, ami ismét hosszú előkészületeket igényel úgy, hogy gyors, jobban mondva pillauatra szóló szükséglet fedezésére az ilyformán életbeléptetett reform alkalmas nem lesz. A jövedelemadó-törvény életbeléptetése el lett halasztva, mert általános volt a felfogás, hogy ily gyökeres változás az adórendszerben nem honosítható meg egy gazdasági depresszió idejében. Ezen depressziót tapasztaltuk éveken keresztül a háború kitörése előtt. Nem kell bővebben indokolni azon tételt, hogy ha gazdasági depresszió idejében alkalmatlan egy új adóvendszer életbeléptetése, úgy egyenesen lehetetlen az egy háború tartama alatt. Lehetetlen a kincstár és lehetetlen az adózó polgár érdekei szempontjából. A háború, egyes speciális vállalkozásoktól eltekintve, megállította a jövedelmeket az egész vonalon ,sok helyütt igen tetemes veszteségeket okozva. Ilyen időben lényeges hozamra nem számíthat az állampénztár, az adózó polgár pedig zaklatásszámba veheti, ha a jövedelemnélküliség köztudata közepette a jövedelemnek kipuhatolása a törvény rideg eszközeivel lesz megkisérelve. Nincs tehát semmi helyes oka és célja annak, hogy a jövedelemadó-törvény, bár csak részlegesen is, a háború tartama alatt végrehajtassák. Egy vagyoni adó a hadi segélyezés céljára fogalmilag helyes dolog volna egyrészt azért, mert ha a polgárok vagyona részben csökkent is a háború folytán, nagyjában és egészében mégis megmaradt és mert a háború többek között a felgyülemlett vagyonokat védi. Ezen védelem jogcímén, nem is beszélve azon erkölcsi kötelezettségekről, melyekkel a vagyon különösen súlyos időkben tartozik a segélyre szoruló lakossággal szemben, lehet megkívánni a vagyonok áldozatkészségét, illetve lehet megindokolni a kényszert, amely a vagyonokat áldozatokra bírja. Sajnos azonban, a vagyoni adó még ismeretlenebb adórendszerünkben, mint a jövedelmi adó és annak kivetése legalább is 490