Adó- és illetékügyi szemle, 1914 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 9-10. szám

Glücksthal: A magyar hadiadó. olyan nehézségekbe ütközik, mint maga a jövedelemadó, a végrehajtás hosszadalmassága tehát ép úgy kizárja a vag}7oni adót, mint a jövedelmi adót. Mindezekből az következik, hogy olyan adókat, amelyek adórendszerünknek kiegészítő alkatelemeit képezendik, rendkívüli időben, amikor még a kritika is szünetel, életbe léptetni nem lehet és nem szabad. Rendkívüli időkben, rendkívüli célokra olyan adónemeket konstruálni, amelyeket a pillanatnyi szükség indokol és amelyeknél az elvi kritika elhallgat már azért is, mert a cél elértével az adónem is megszűnik. Melyek volnának az állami kormányzás szempontjából az ily rendkívüli eszközök, annak felsorolása meghaladná a jelen szerény tanulmány kereteit. Egy módot ajánlok. Az 1908. évi reformból a földadó reformja már életbelépett. Az adókulcs leszállíttatott 25%-ról 20%-ra, annak ellenében, hogy a jövedelemadó súlyosabb lesz, mint az általános jövedemi pótadó. A súlyosabb jövedelemadó azonban elmaradt és így a földbirtok adóterhe csökkent kb. 7—8,000.000 koronával a reform végrehajtásának tökéletlensége miatt. Ezen ajándék teljesen jogosulatlan és ha addig is, míg a jövedelemadó életbe lép, ami két-három év előtt aligha fog megtörténni, visszaállítjuk a régi állapotot, már akkor is kapunk 15—23 millió koronát, ami a szükséglet fedezésére már önmagában véve is elegendő. Hogy ezen adóteher tisztára igazságos, semmi sem igazolja jobban, mint az, hogy a régi földadó terhe ellen senki sem panaszkodott annak idején és hogy a kincstár részéről való ajándékok csak akkor jogosultak, ha azok nem egy foglalkozási körre, hanem valamennyire kiterjednek. Ezen adóteher visszaállításának önmagában kellene fedeznie a szükségletet. Ha azonban a terhet a városi lakosságra is kívánjuk kiterjeszteni látszólagos egyenlősítési érdekekből, úgy a városokban legcélszerűbbnek mutatkozik a lakbér-adóknak meghonosítása. A székesfőváros ennek előkészületeit már végzi is és csak méltányos volna, ha a lakbéradónak általánosítása esetén a fővárosi lakbéradó a fővárosnak engedtetnék át, különösen azon okból, mert a székesfőváros fokozott mérvben veszi ki részét a szociális és humanitárius tevékenységből. A lakbéradó a lakót terheli és arra vettetik ki, tekintet nélkü[ arra, hogy az ingatlannak tulajdonosa, vagy bérlője-e. Az igazságosság követelményeinek annyiban felel meg a lakbéradó, hogy mindenki legalább általánosságban vagyoni viszonyainak és jövedelmének megfelelő lakást választ magának. Igazságtalan csakis a legszegényebb és leggazdagabb rétegeknél. A szegénynél azért, mert 491