Adó- és illetékügyi szemle, 1914 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - A jövedéki büntető eljárás reformja 1. r. A reform alapelvei

Jövedéki büntetőjog. — Joggyakorlat. a vállalkozó szavatosságának kérdése és terjedelme a tettes bűnössége megállapításának a cselekmény minősítésének és a büntetésnek meghatározásától el nem választható: önként következik ugyan, hogy a pénzügyi bíróság üéletében a nem bűnös üzleti vállalkozó vagyoni felelősségének kérdése a tettes bűnösségének kérdésével együtt oldandó meg, — amennyiben azonban az elsöbíróság megállapította azt, hogy a vádbeli kihágások elkövetésében az üzleti vállalkozóul tekintett id. Ocskay Rudolf részt nem vett, hanem azokat az ő tudta és szándéka nélkül egyedül az üzlet vezetője, Lichtenstein Lipót követte el: merőben nélkülöz az elsőbíróság ítélete minden törvényes alapot abban a részében, amely szerint Ocskay Rudolfot nemcsak mint szavatost marasztalta, hanem egy oly cselekményére, melynek elkövetésében része nem volt, bűnösnek mondta ki, reá a más cselekményeért pénzbüntetést szabott ki és azt behajtatlanság esetén fogházzal helyettesíttetni rendelte, holott a törvény értelmében a vállalkozó ily esetekben csak a tettesre kiszabott pénzbüntetésért szavatol, eszerint tehát sem bűnösnek ki nem mondható, sem büntetéssel nem sújtható. Úgyde id. Ocskay Rudolf a jelen esetben a tettesre szabott pénzbüntetésért szavatossággal nem tartozik. Id. Ocskay Rudolffal szemben ugyanis a nyitraikir. pénzügyigazgatóság vádkeresetét az 1888 : XXIV. t.-c. 15. és 85. §§-ra alapítja, melyeknek értelmében úgy a termelési és a fogyasztási-adó megfizetéséért, valamint jövedéki kihágás esetén a tettesre kiszabott pénzbüntetés erejéig a vállalkozó feltétlen szavatossággal tartozik. Hogy Ocskay Rudolf volt a vállalkozó, azt a kir. pénzügyigazgatóság a vizsgálati ügyiratok közt található, sajátkezűleg aláírt beadványaival és egy — Lichtenstein Lipót részére — Ocskay Rudolf által kiállított felhatalmazvánuyal kívánja bizonyítani. Tény, hogy a 29.625., 52 362. és 30.089 számú 1888. évbeli beadványokat, valamint a 35.416/888. szám alattit id. 0. sajátkezűleg írta alá; — tény, hogy e beadványokban id. 0. magát vallja a kérdéses szeszfőzde tulajdonosául és vállalkozójául, — tény, hogy habár e beadványok egyikében sincs a Lichtenstein Lipót neve felemlítve, id. 0. a jelen kihágási ügyben megejtett vizsgálat alkalmából kivett nyilatkozatában elismeri, hogy az üzlettel ő egyáltalában nem, hanem kizárólag Lichtenstein Lipót foglalkozott; és egészen helyesek az elsőbíróság ítéletében felhozott érvek, melyek szerint az, hogy id. Ocskay Rudolf csak a bérlője: Lichtenstein Lipót iránti szívességből meggondolatlanul jelentkezett vállalkozóul a kir. kincstárral szemben, bírói figyelembe nem jöhet, hanem a pénzügyi bíróság tekintet nélkül az indító okokra, melyek a vállalkozóul jelentkezőt e lépésre bírták, azt a tényt, hogy ő vállalkozóul jelentkezett, olyannak kell, hogy tekintse, mely által a jelentkező mindazokat a következéseket magára vállalta, melyek az üzleti vállalkozót ebbeli jelentkezéséből kifolyólag a törvény éltelmében feltétlenül terhelik ; — és az sem mentheti fel a vállalkozót a megállapított jövedéki kihágás tettese irányában megítélt pénzbüntetés tekinteiébeni szavatosság alul, hogy őt semmi szándékosság nem terheli, mert szándékosság esetén ő is bűnösnek kimondandó és közvetlenül büntetendő lenne, míg a 49 4