Adó- és illetékügyi szemle, 1914 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - A közigazgatási bíróság joggyakorlata illetékügyekben az 1913. évben

Illetékügy. — Joggyakorlat. ban érvényes illetéki szabályokat kell alkalmazni. ítélet: A m. kir. közigazgatási bíróság a panasznak helyet nem ad. Indokok: A panasznak helyet adni nem lehetett, mert az 1881. évi XVII. t.-c.-ben nyert felhatalmazás alapján a m. kir. pénzügyminiszternek az igazságügyminiszterrel egyetértőleg kiadott 27.416/1882. számú rendelete a csődeljárásban benyújtott beadványokra az ül. díjj. 13. tét. L, a felveendő jegyzőkönyvekre nézve pedig az ül. díjj. 52. tét. B. I. 1. pontját rendeli alkalmazni, ebből tehát nyilván következik, hogy a csődeljárást a peres eljárással azonos elbánásban kivánta részesíteni, s ezért a panaszos által csődeljárásban beadott s megleletezett beadvány 1K és nem 72 f. bélyegilleték alá tartozik. 6. (A m. kir. közigazgatási bíróság 14.5071913. P. sz. határozata.) Az illetékes sorozó járáson kívül való állítást kérő beadvány az új véderő törvény 86. §-a alapján illetékmentes. ítélet: A m. kir. közigazgatási bíróság a panasznak helyet ad és panaszost a tőle követelt illeték fizetés alól fölmenti. Indokok: A panaszolt illeték annak a beadványnak bélyeghiánya címén követeltetik, amelyben panaszos az illetőségi sorozó járáson kívül való állítását kérte. Minthogy a véderőról szóló 1912. évi XXX. t.-c. 86. §-a értelmében az ezen törvény végrehajtása céljából szükséges öszszes beadványok a 39. §. utolsó bekezdése alapján megindított bírósági eljárás kivételével bélyegmentesek, a panasznak tekintettel arra, hogy a szóban forgó beadvány kétségtelenül a törvény végrehajtása céljából vált szükségessé s hogy nem vonatkozik a bélyegkötelesnek kimondott bírósági eljárásra, helyet kellett adni. 7. (A m. kir. közigazgatási bíróság 16.5631913. P. sz. hatávozata.) Az utóörökös a javára végrendelkező személyhez való rokonsági viszonyának megíelelő kulcs szerint fizeti az örökösödési illetéket. ítélet: A m. kir. közigazgatási bíróság a panasznak helyet adva, az illetéket 164 K-ra szállítja le. Indokok: A p.-i kir. törvényszéknek a kir. Curia 1911. évi 5641/számú Ítéletével helybenhagyott 1911. évi 7009. sz. Ítélete szerint az 1909. évi június hónap 30 án meghalt K. A. után maradt vagyon felerésze a panaszosokra anyjuk néhai nővérének: V. K.-nak őket utóörökösöknek rendelő intézkedése következtében hárult. Az utóörökléssel terhelt vagyon az örökös halálával az utóörökösökre az utóöröklést rendelő örökhagyóról közvetlenül száll át, amiből okszerűen következik, hogy &z utóörökösök a gazdagodási illetéket az utóöröklést rendelő örökhagyóhoz való rokonsági viszonyuknak megfelelő kulcs szerint tartoznak fizetni. Ezekből az okokból a panaszosoknak azt a kérését, hogy a K. Á. után maradt vagyon felének rájuk történt átszállásától az állami kincstár által követelt 10°/o helyett csak az ill. dijj. 95. tét. B. d) pontja szerint járó 5% gazdagodási illeték állapíttassék meg, jogosnak kellett elismerni. 8. (A m. kir. közigazgatási bíróság 13.2221912, P. sz. Ítélete.) A vétbizonyítvány nemcsak akkor bélyegköteles, ha azt az a fél állítja ki, akinek tulajdonába a tárgy átment, hanem akkor is, ha a tárgy átvétele annak nevében bi42