Adó- és illetékügyi szemle, 1914 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - A közigazgatási bíróság joggyakorlata illetékügyekben az 1913. évben

Illetékügy. — Joggyakorlat. zonyíttatik, akinek tulajdonába a tárgy átment. ítélet: A magyar királyi közigazgatási bíróság a panasznak helyt nem ad. Indokok: V. Manó panaszos az 1906. évi október hó 18-án özv. H. Leopoldné ügyfele képviseletében özv. B. Jánosné részére 3921 K 13 fillérről nyugtát állított ki. Ez a nyugta képezi a lelet tárgyát. Panaszos az illeték jogosságát kifogásolja azért, mert ugyanaz nap maga a fél is állított ki özv. B. Jánosné részére nyugtát, amely szabályszerű bélyeggel el van látva. A beszerzett telekkönyvi iratok szerint az előadott tényállás a valóságnak megfelel. A panaszna k hely adható nem volt. Mert az illetéki díjjegyzék 101. t. a) pontja értelmében a vétbizonyítvány nemcsak akkor bélyegköteles, ha azt az a fél állítja ki, akinek tulajdonába a tárgy átment, hanem akkor is, ha a tárgy átvétele annak nevében bizonyíttatik, akinek tulajdonába a tárgy átment. Az a körülmény, hogy ebben az esetben mindkét fél állított ki nyugtát, az egyik nyugta bélyegmentességét ily értelmű törvényes rendelkezés hiányában nem eredményezheti. 9. (A m. kir. közigazgatási bíróság 14223/912. P. sz. ítélete.) Külön ingó vagyon állaggá vált töke még akkor is illetékegyenérték alá esik, ha az az illetékegyenérték alá vont ingatlan vagyon jövedelméből származott. ítélet: A magyar királyi közigazgatási bíróság a panasznak részben helyt adva, az 1907. évre visszamenőleg követelt illetékegyenértéket 1078 korona 48 fillórbeu, az 1908— 1917. évekre előírt illeték egyenértéket pedig évi 1344 korona 36 fillérben állapítja meg s az ezenfelüli többlet törlését elrendeli. Indokok: A panasz a panaszirat tartalmához képest, a követelt illetékegyenértékuek csupán azon része ellen irányúi, mely ingó vagyon után Vio°/o-kal rovatott ki, s első sorban azt vitatja, hogy az illetékegyenérték alá vont ingó vagyonból 1,215.600 K tőkére eső rész után illetékegyenértéket követelni azért nem lehet, mert ez a tőke, a már illetékegyenérték alá vont ingatlan vagyon erdőeladásból származó jövedelmét képezi, arra nézve pedig, hogy a vagyon állaga és jövedelme külön-külön volna illetókegyenérték alá vonható, törvényes rendelkezés nincsen. Ezt a kifogást azonban helytállónak elismerni nem lehetett, mert az illetéki díjjegyzék 95. tétel D. 2. pontja értelmében, illetékegyenérték úgy az ingatlan vagyon, mint a vagyon állagához tartozó ingó javak után fizetendő s ez a különben már koronajáradék kölcsönkötvényekben elhelyezett és így az ingatlan vagyon állagához tartozni megszűnt éskülöningóvagyonállaggá vált tőkevagyon, arra való tekintet nélkül, hogy illetékegyenérték alá vont ingatlan vagyonból származott, annál is inkább jogosan volt az ingó vagyon után járó illetékegyenérték alá vonandó, mivel a panasz további tartalmában foglalt beismerés, de a bemutatott püspöki bizonyítvány is igazolja, hogy nem maga ez az ingó érték, hanem csupán annak a jövedelme fordíttatik az alább ismertetett célokra s így az másnak, mint az ingatlantól külön vált és attól független önálló ingó tőke vagyonnak nem is tekinthető. 43