Adó- és illetékügyi szemle, 1914 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - A közigazgatási bíróság joggyakorlata illetékügyekben az 1913. évben

Illetékügy. — Joggyakorlat. zat folytán 1911. évi 514. tétel alatt előírt 10 K illeték megfizetésének kötelezettsége alól a panaszost felmenteni kellett. ii. (A m. kir. közigazgatási bíróság 9552/1913. P. sz. határozata). A szőllő felújítási kölcsön dologi teher és így az ingatlan átruházása alkalmával a vételárhoz hozzá nem számítható. Ítélet: A m. kir. közigazgatási bíróság a panasznak helyet adva, a panaszos illetéktartozását 1005 K Sí f-ben állapítja meg. Indokok: A panaszos bírói árverésen 23.698 K 81 f szőllőfelújítási kölcsönnel terhelt ingatlanokat vett. Az állami kincstár a vételi illetéket a 23.375 K vételár és 23.698 K szőllőfelújítási kölcsön együttes összege után követeli, a panaszos pedig azt vitatja, hogy az illeték csak a vételár után jár. A panaszt jogosnak kellett elismerni és az illetéket csak a vételár kikerekített összegének, vagyis 23 380 K-nak 4-3 százalékában kellett megállapítani, mert az illetéki díjj, 1. tételéhez tartozó 1. jegyzet szerint csak a vevő által elvállalt adósságokat kell a vételárhoz adni, a szőllőfelújítási kölcsön pedig az 1896. évi V. t.-c. 12. §-ának harmadik bekezdése értelmében telki teher lévén, az annak megfelelő kötelezettség még bírói árverés esetében is dologi erővel, tehát személyes kötelezés nélkül száll át a telek új tulajdonosára. 4. (A m. kir. közigazgatási bíróság 31.0931912. P. sz. határozata.) A közhatósághoz vagy hivatalhoz vállalat elnyerése végett benyújtott ajánlat nem beadványi, hanem okirati illeték alá esik, és levél alakjába foglalva, feltételesen illetékmentes kereskedelmi levélnek minősül. ítélet: A m. kir. közigazgatási bíróság a panasznak helyet ad és a panaszolt illeték törlését elrendeli. Indokok: Hazai magánjogunk szerint az ajánlat oly egyoldalú jogügylet, mely csak a másik fél által történt elfogadás esetén válik mindkét félre nézve kötelezővé. Kétségtelen ezek szerint, hogy az ajánlat okirat, s mint ilyen okirati illeték alá esik. Ha az ajánlat okirati jellege mellett egyúttal beadványak is volna tekinthető, ez az ill. szab. 18. §-ának rendelkezése szerint csak azt vonhatná maga után, hogy az ajánlat első ívétől úgy az okirati, mint a beadványi illetéket le kellene róni. Azonban az ajánlatot illetékköteles beadványnak még abban az esetben sem lenét minősíteni, ha az valamely közhatósághoz nyújtatik be, mert a szerződés megkötésére irányuló tárgyalás ennek a közhatóságnak nem hatalmi, hanem magánjogi jogkörébe tartozik, s így az ill. díjj. 14. tét. aa. pontja szerint nem esik illeték alá. Ezek szerint panaszostól a megtett ajánlat után nem a beadványi, hanem csakis okirati illeték volna követelhető. Azonban a panaszost, aki a becsatolt iratok szerint szivattyú ós fecskendő kereskedő, az okirati illeték fizetésére szintén nem lehet kötelezni, mert ezen,a saját iparüzlete tárgyaira vonatkozó, s levélalakba foglalt iratot kereskedelmi levélnek kell tekinteni, az pedig az ill. díjj. 59. tét. 4. pontja szerint feltételesen illetékmentes. 5. (A m. kir. közigazgatási bíróság 10.141,913. P. sz. határozata.) A csó'deljárásra a peres eljáráséi