Adó- és illetékügyi szemle, 1914 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 5. szám - Az igazságügyminiszter ankétja a törvénykezési illetékről

Az igazságügyminiszter ankétja a törvénykezés: illetékről. is az egész perérték után fogja az illetéket megfizetni. Helyes a javaslatnak az az intézkedése, hogy a felebbezési illetéket a mainál aránylagosabban állapítja meg. A javaslat helytelen rendelkezéseinek kritikáját a részletekben másokra hagyja. A maga részéről csak egyet emel ki, a mostoha elbánást az ügyvéddel szemben. Az ügyvéd az állam részéről milliókra rúgó bélyegeket hajt be, ez pedig nem ügyvédi funkció, nyugaton nincs is így, nálunk is osztrák maradvány. Tudva, milyen nehéz egy régi rendszerrel szakítani, nem is meri kérni, hogy ezzel a rendszerrel szakítsunk, de kárpótlást kér ezért az ügyvédi karnak. Az ügyvéd ingyen hajtja be a bélyeget, szavatol érte. őt sújtják pénzbüntetéssel, esetleg fogházzal is. Emellett az ingyenes állami funkció mellett az ügyvéd még egy ingyenes szolgáltatást teljesít az államnak: az ingyenes szegényvédelmet mind polgári, mind büntető ügyekben. De az ügyvédi kar nemcsak peres ügyekben szolgálja ingyen a szegény néposztályokat, a jogvédő egyesületek, a népirodák perenkívüli ügyekben is értékes szolgálatokat teljesítenek ingyen. Ezekért a szolgálatokért a kormánytól az ellenszolgáltatást nem az egyesek javára kéri, hanem kéri az egész karnak, úgy, hogy az országos ügyvédi nyugdíjintézet számára, ennek kellene évenkint magasabb öszszeget juttatnia az államnak. Az intézmény kiépítése abban állna, hogy bizonyos szolgálat után maguknak az ügyvédeknek is, nemcsak özvegyeiknek és árváiknak nyújtana nyugdíjat. Csekély, 1200 korona nyugdíjat véve alapul az eddig gyűjtött 5,700.000 korona tőkén és a tagtársak évi 100 koronás hozzájárulásán felül még évi 500.000 korona hozzájárulás lenne ehhez szükséges. Ezt a hozzájárulást kéri az ügyvédi kar nevében a fölemelt illetékek jövedelméből. Pap Dávid budapesti ügyvéd nincs olyan jó véleménynyel a tervezetről, mint az előtte szóló és új javaslatnak készítését tartja szükségesnek, mert a javaslat kúszált és lehetetlen megtanulni. A 87. §. szerint ezentúl a bírósági iroda inquirálni fogja, van-e oly ügylet, amelyet illetékezni lelietne. Erre nem a bírósági személyzet való. A 78. §. nincs figyelemmel a perrendtartásra. A perrendtartás szerint a bíróság adja meg a szegényjogot, a tervezet pedig a pénzügyi hatóságra ruházza azt a jogot, hogy illetékmentességet adjon. A 3. §. 2. bekezdése a telekkönyvi pótkérvények illetékét indokolatlanul emeli fel 36 fillérről 1 koronára. A 31. és 35. §-ból nem lehet megállapítani, hogy a kereset felemelése vagy leszállítás esetében mennyi illeték jár. A 6. §. második bekezdése arról a jegyzőkönyvről beszél, amelyet a bíróság a szóbeli tárgyalásra áttérésről felvesz. Ilyen jegyzőkönyvet azonban a Pp. szerint nem vesznek fel. A progresszió elve helyes, de csak általányrendszer mellett lehet progresszió, tarifális rendszer mellett az lehetetlen. A javaslat a -zegény ember rovására progressziv. A 100 koronás per illetéke százalékban nagyobb, mint az 5000 koronásé. Nem szociális dolog az igényper ítéleti illetékét, a végrehajtási kérvény és az árverési kérvény beadványi illetékét progresszívvé tenni. Helytelen a javaslatnak az a rendelkezése, fiogy a felperes elutasítás esetében az eddigi maximális 50 korona helyett az egész perérték után jár az illeték; hogy kétszeres illeték alá kerül a perújítás ; bogy a közjegyzői okirat alapján kért végrehajtásnál kétszeres a beadványi illeték, hogy a sommás végzés akkor sem kerüli el az illetéket, ha a per megszűnik, hogy az ítélet a feloldás esetében újabb illetéket kell fizetni. Az illetékek emelése túlságosan nagy, a szóló számítása szerint az új illeték 25—32°/ű-kal több, mint a régi, pedig a perek 95%-a csupán azért indul meg, mert az alperes nem tud fizetni. Helytelen a mai illetékszabályoknak az az itt is fenntartott formalisztikus szabálya, hogy a leletezésnek már az is oka, ha a bélyeg rossz helyre vau 340