Adó- és illetékügyi szemle, 1914 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1914 / 5. szám - Az igazságügyminiszter ankétja a törvénykezési illetékről
Az igazságügyminiszter ankétja a törvénykezési illetékről. Vadász Lipót államtitkár a maga részéről is üdvözli a megjelenteket. Két szempontból tartja fontosnak, hogy az ügyvédi kamarák a javaslatról véleményt nyilvánítsanak. Első sorban azért, mert a bélyeg- és illetékszabályok, az illetékeknek a javaslatban mutatkozó mérsékelt emelése az ügyvédi kart közvetlenül érinti, mint a bélyegek beszedője az állammal szemben felelősséggel tartozik és viseli az előlegezés kockázatát ; másodsorban az ügyvédi kamarák véleménye a tervezet érdekében van, mert annak kritikájára a gyakorlat emberei a leghivatottabbak. A tervezetet felesleges részletesen ismertetni, azt az értekezlet tagjai úgyis ismerik, csak néhány szempontot akar kiemelni. A ma érvényben levő igazságügyi illetékszabályok már 20 éve vaunak hatályban, egyes rendelkezések eredete pedig a hetvenes, sőt ötvenes évekbe megy vissza. Azóta az igazságügyi, közgazdasági, pénzügyi viszonyok is megváltoztak, már ezek is indokolnák a régi szabályok reformját. Most pedig, midőn új polgári perrendtartás lép életbe, új illetékszabályok megalkotása elkerülhetetlen. A mai szabályok szerint a periratok terjedelmük szerint vannak bélyegezve, most, mikor a perrendtartásban megvalósított szóbeliség a periratokat feleslegessé teszi, elkerülhetetlen, hogy a törvénykezési illetékek felemeltessenek, de az illetékek mérsékelt emelését szükségessé teszi az igazságügyi személyi és tárgyi kiadások jelentékeny emelkedése is. E financiális szempontok mellett a javaslat lehetőleg eleget tesz a szociális szempontoknak is. A 100 koronán aluli pereknél, amelyek pedig az összes pereknek 45%-át teszik ki, úgyszólván nincs is emelés. Nincs emelés a telekkönyvi beadványoknál sem. Szociális szempontot szolgál a javaslatban mutatkozó progresszió is, a perek kisebbnagyobb értékére tekintettel fokozott skála. Reméli, hogy az ügyvédi kar honorálni fogja a szociális érdekeket annál inkább, mert azt hiszi, hogy a törvénykezési illetékek terén megvalósított progresszió előre veti fényét az adótörvények progresszív adórendszer szerint való megalkotására. Igazságügyi szempontokat is honorál a javaslat. így könnyelmű perlekedés, a perelhúzás, a cél nélküli halasztás meggátlására az illeték fokozásával törekszik. Reméli, hogy az ügyvédi kar, amelynek oly jó érzéke van a gyakorlati élethez, honorálja ezt a szempontot is, amely a bíróságokat, a jogkereső közönséget és magukat az ügyvédeket is megszabadítja felesleges ballasztéi. Mivel a javaslatok első sorban a polgári perrendtartást teszik szükségessé, az általában nem érinti azokat az eljárásokat, amelyeket a polgári perrendtartás sem érint. így a telekkönyvi beadványok és a cégbeadványok bélyegilletéke nem változik. Hangsúlyozza, hogy a kormány nagy súlyt helyez a javaslatnak ügyvédi kritikájára és örülni fog, ha az ügyvédi kar köréből jövő indítványokat a javaslat alapvető rendelkezései keretein belül honorálhatja. Pap József, a budapesti ügyvédi kamara elnökhelyettese szerint a perrendtartás és a bélyegtörvény között szoros a kapcsolat. Megelégedéssel látja, hogy az eddigi 10—12 törvényben elszórt szabályok helyett a javaslat egységes kódexet nyújt és nincs benne, mint a régi törvényekben, folytonos utalás régi, esetleg az alkotmánytalan korszakból való szabá.lyokra. Előnye a javaslatnak az is, hogy pontosan simul a polgári perrendtartás nomenklatúrájához. Ezek mellett a törvéuyszerkesztési előnyök mellett előnye a javaslatnak a progresszió elve is, ha a progresszió keresztülvitelének részletei ellen lehet is kifogást tenni. Igazságügyi szempontból helyes egyes, a per elhúzására szolgáló ténykedések és mulasztások pöualizálása magasabb illetékkel, bár az egyes intézkedések ellen itt is lehet kifogásrtenni. Helyes, hogy a javaslat szakít azzal a nagy szabálylyal, hogy míg az alperes marasztalás esetében a teljes perösszeg után fizeti az illetéket, a felperes elutasítása esetében legfeljebb 50 koronát fizet. Ezentúl a felperes 339 24*