Adó- és illetékügyi szemle, 1914 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - Szakvéleményrendszer a jövedelmi adónál

Egyenes adók. — Joggyakorlat. korábbi közgyűlések határozatainak, sígy az 1909., 1910. és 1911. évi mér­legeknek megváltoztatására, más­részt pedig sem az 1875. évi XXXVII. t.-cikkben, sem pedig az 1875. évi XXIV. törvénycikkben nincs rendel­kezés arra nézve, hogy valamely részvénytársaság mérlege utólag változtatható ne lenne, s továbbá, hogy az ily változások, — amennyi­ben jogerős adókat nem érintenek, — figyelembe vehetők ne volnának. 4, (A m. kir. közigazgatási bíró­ságnak 6616/1911. P. sz. határozata.) ' Az 1893. évi XXIII. t.-c. 47. §-á­nak 1. pontjában megállapított adó­mentesség meg nem vonható azért, mert az ipari szövetkezet tagjainak készítményét nem tagoknak is áru­sítja. ítélet: A bíróság a panasznak helyet adva, a kivetett adók törlését elren­deli. Indokok : A panaszos cégnek az 1898 : XXIII. t.-c. 47. §-ának 1. pont­jában meghatározott adómentességre vonatkozó igényét az egyenes adó­felszólamlási bizottság azért nem állapította meg, mert egyrészről a beszerzett helyhatósági bizonyítvány szerint a panaszos szövetkezet bútor­raktárából nem szövetkezeti tagok­nak is árusít s így üzleti körét az idézett törvény 4. §-ában meghatá­rozott rendelkezés ellenére kiter­jeszti és mert másrészről a szövet­kezet tagjainak névsorából kitetszik, hogy tagjai között nemcsak bútor­készítő iparosok, hanem más egyének is helyet foglalnak. Az adó törlésére irányuló panasz­nak helyet kellett adni, mert nem vitás, hogy a panaszos szövetkezet az 1898 : XXIII. t.-c. alapján kelet­kezett Országos Központi Hitelszö­vetkezetnek tagja, s így őt a több­ször idézett t.-c. 47. §-ának 1. pont­jában megállapított adómentesség megilleti. Az a körülmény, hogy a panaszos szövetkezet alapszabályai­nak 26. §. d) pontja szerint árucsar­nokot tart fenn, amelyben a tagok szakipari készítményeit elhelyezi és beraktározza, azokra előlegkölcsö­nöket ad s azokat kiegészítő ipar­cikkekkel együtt elárusítja és érté­kesíti, az adómentesség megtaga­dására törvényes alapul nem szol­gálhat. A mentességet csak az esetre lehetne megtagadni, ha iga­zolva lenne, hogy a szövetkezet nem tagoktól is fogad el értékesítés vé­gett bútortárgyakat. Az a körülmény, hogy a szövet­kezet tagjai között olyan egyének is vannak, akik nem bútorkészítő iparosok, az adómentesség megta­gadására törvényes alapot szintén nem szolgáltathat, mert sem az 1898. évi XXIII. t.-c. 8. §-a, sem az alap­szabályok 6. §-a akkor, amidőn a tagság kellékeit felsorolják, ilyen­féle megszorítást nem tartalmaznak. 5. (A m. kir. közigazgatási bíróság 125Ő2I1913. P. sz. határozata). Az 1880. évi LX. t.-c. 1. §-ában megállapított kedvezmények bizto­sítására alkalmas szervezetszerű összeköttetés egy példája. Ítélet: A m. kir. közigazgatási bí­róság a kincstári képviselő panaszá­nak helyet nem ad. Indokok: Nem lehetett a panasznak helyet adni a panaszolt határozatban foglalt és e bíróság által is elfogadott indokokon felül még azért sem, mert a panasz­ban is felhívott 1911. V/14-iki köz­gyűlési jegyzőkönyv szerint a pana­szos szövetkezet a debreceni első ta­18

Next

/
Thumbnails
Contents