Adó- és illetékügyi szemle, 1914 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - Szakvéleményrendszer a jövedelmi adónál

Egyenes adók. — Joggyakorlat. visszamenően) helye van abban az esetben, ha az adót az 1908. évi XIV. törvénycikk rendelkezései szerint Magyarországon kivetni nem lett volna szabad. ítélet: A in. kir. közigazgatási bíróság a panasznak helyet ad és a panaszosnak Ausztriában lakó igazgatósági tagja részére kifizetett jutalék után kivetett III. osztályú kereseti adó törlését elrendeli. Indokok: A panaszos részvénytársaság az egyik igazgatósági tagja részére 1909— 1911. években kifizetett jutalék után kivetett III. osztályú kereseti adónak a törlését kéri azon az alapon, hogy a jutalék szolgálati illetmény lévén, az azután járó adó az 1908. évi XIV. törvénycikk 18. §-a szerint azt az államot illeti meg, amely állam területén az annak fölvételére jogosult lakik és hiteles hatósági bizonyítványnyal igazolja, hogy az illető igazgató a kérdéses esztendőkben állandóan Ausztriában lakott. Az adófelügyelő a kérelem teljesítését megtagadta, mert az igazgatósági tagok jutaléka nem szolgálati illetmény és így arra az 1908. évi XIV. törvénycikk 18. §-a nem alkalmazható. Az ezt a határozatot jóváhagyó közigazgatási bizottsági határozat ellen irányuló panaszt a bíróság jogosnak találta. A részvénytársasági igazgatósági tagoknak az alapszabályok szerint kifizetendő jutalékok kétségkívül az illető igazgatósági tagok által az alapszabályok szerint és a kereskedelmi törvény 182—200. §-aiban foglalt rendelkezések értelmében teljesítendő szolgálataik díjazására szolgálnak és így szolgálati illetményeknek tekintendők. Minthogy pedig az 1908. évi XIV. törvénycikkbe foglalt Ausztriával kötött szerződés 18. §-a szerint azokat a szolgálati illetményeket, amelyeket nem közpénztárak fizetnek ki, abban az államban kell megadóztatni, amely államban az illetmény fölvételére jogosult lakik: kétségtelen, hogy Magyarországon az Ausztriában lakó igazgatósági tag jutaléka után adót kivetni az idézett törvény-hely rendelkezései szerint nem lett volna szabad. Az adó törlésének nem lehet akadálya az sem, hogy a panaszos az adó kivetése ellen annak idején jogorvoslattal nem élt, és így a kivetett adó már jogerőssé vált. Az 1908. évi XIV. törvénycikk címe és tartalma szerint az üzletüket mind a két állam területére kiterjesztő vállalatok, továbbá egyes személyeknek a másik állam területéről folyó jövedelmeik kétszeres megadóztatásának elkerülése céljából Ausztriával kötött szerződés. A szerződés megállapítja, mely jövedelem után mely föltételek mellett melyik állam van jogosítva adót szedni. Az ajövedelem, amely a szerződés szerint Ausztriában esik adó alá, Magyarországon adó alá nem vonható. Ennélfogva úgy tekintendő, mintha Magyarországon ez a jövedelem adó tárgya nem volna. Ha tehát olyan jövedelem, amely a törvény rendelkezése szerint Ausztriában esik adó alá, tévesen Magyarországon adóztatott meg, ez az eljárás a szerződésbe ütközik és így ennek az adónak törlését, vagy befizetés esetén visszatérítését az 1909. évi XI. törvénycikk 7. §-a alapján nemcsak a jogorvoslatok során, hanem — az elévülési időn belül — bármikor lehet kérni. 16