Adó- és illetékügyi szemle ,1913 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 10. szám - Az illetékek és járulékok a magyar városokban

Krónika. Ezt az álláspontot fejezi ki az 1886 : XXII. t.-c. 129. §-a, mely következőképen hangzik: «Amennyiben a község kiadásai a községi törzsvagyon jövedelméből nem fedeztethetnék, a község a községi lakósokra és birtokosokra községi adót vethet ki». A rendezett tanácsú városok adóztatási jogát megállapító e törvényszakasz tehát a városi illetékekről és járulékokról egyáltalán említést sem tesz.1) Érdekes, hogy már az 1896 : XXVI. t.-c. 34. §-a is határozottan kifejezésre juttatja a városi illetékek és a közérdekű városi intézmények haszjiálata után követelt díjak és járulékok különös jelentőségét. A városok fejlesztéséről szóló 1912:LY 111. t.-c. különös érdeme, hogy a városi illetékek és járulékoknak fontosságát felismerte és kijelölte az azokat a városok háztartásában méltán megillető helyet. A végleges városi törvényben, a porosz Kommunalabgabengesetz mintájára, mindenesetre expressis verbis kimondandó volna, hogy a városok adóztatási jogukat csakis abban az esetben vehetik igénybe, ha a községi vagyonból, továbbá egyéb bevételi forrásaikbői, különösen az illetékekből és járulékokból eredő bevételeik nem elegendők szükségleteik fedezésére. Az ebés fényűzési, valamint hasonló természetű adókra azonban e határozmányok nem volnának kiterjesztendők. Az előadottakkal igyekeztünk körvonalazni a városi illetékeket és járulékokat a városok háztartásában megillető helyet. Arra az eredményre jutottunk, hogy a városoknak, az egyesek érdekében teljesített különös hatósági ténykedések, továbbá a városi közintézmények létesítésének és fentartásának költségeit csakis abban az esetben szabad városi adók jövedelméből fedezniök, ha magasabb szempontok az illetékek és járulékok szedésének célszerűségét kizárják. Ez az elv kell, hogy képezze minden magyar városban is a modern városi pénzügyi politika alapját. Ennek az elvnek a bármi okból való figyelmen kívül hagyása a várost anyagi romlásba vibeti. Gondoljunk itt csak azokra az óriási költségeket igényelő közintézményekre, amelyek létesítését és fentartását a modern városi élet szükségessé teszi. Ha a magyar városok háztartását az említett szempontokból vizsgáljuk, sajnos, látnunk kell, hogy városaink ma ettől az állásponttól nagyon távol vannak, és hogy a városok többségében, különösen a városi járulékok ügyének meg nem felelő szabályozása és a városi közterheknek majdnem kizárólag pótadók űtján való fedezése, nagyban hozzájárul a városi háztartás viszonyai kedvezőtlen alakulásához. Magától értetődik, hogy mindaz, amit itt a városi közintézményekre vonatkozó járulékokról előadtunk, annál inkább kell, hogy alkalmazást nyerjen azoknál a városi üzemeknél, amelyeket a város kizárólag jövedelemszerzés céljából tart fenn. J) Hasonlóképen nem szól az illetékekről és járulékokról az 1886 : XXI. t.-c. 14. §-a sem, amely a törvényhatósági városok adóztatási jogát állapítja meg. Az 1886 : XXII. t.-c. 132. §-a és az 1886 : XXI. t.-c. 15. §-a a városi illetékekről csakis mint kisegítő jellegű bevételi forrásokról emlékeznek meg. 748