Adó- és illetékügyi szemle ,1913 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 10. szám - Az illetékek és járulékok a magyar városokban

Krónika. ki vannak zárva. De az igazságosság szempontjaitól eltekintve, hogy lehetne ily körülmények között megállapítani, hogy ki jogosult és ki nem, valamely közintézmény igényhevételére ? Az eredmény, amelyre a fentiek alapján jutottunk, röviden úgy összegezhető, hogy városoknak a vagyonuk jövedelméből nem fedezhető kiadásaikat nem szabad egészen adóbevételekből fedezniök, hanem a városi közintézmények használata, továbbá a kizárólag egyesek érdekében teljesített hatósági ténykedések után is bizonyos szolgáltatásokat (illetékeket és járulékokat) kell szedniök. Most az a kérdés merül fel, hogy az illetékek és járulékok mérvének megállapításánál mi szolgáljon alapul ? Vagyis, hogy a város az összes közintézmények fentartásának, továbbá az összes különös hatósági ténykedéseknek költségeit az azt igénybevevő polgároktól szedje-e be, vagy pedig annak egy részét adóbevételekből fedezze. Nézetünk szerint erre a kérdésre abszolút választ nem adhatunk, hanem csak azt mondhatjuk, hogy a városiilletékek és járulékok mérvének, az illető közintézmények természetétől kell függnie. Ha olyan közintézményről vagy hatósági ténykedésről van szó, amelynek hasznában csakis az egyes polgár részesül, a közre pedig az egész dolog mellékes, úgy az összes költségeket, igazságos mértékalap szerint, azoknak a polgároknak kell viselniök, akik az illető közintézményt (hatósági ténykedést) igénybe veszik. Ha azonban a közintézmény (hatósági ténykedés) igénybevételére az egyes polgár nemcsak a saját, de a köz érdekében is köteleztetik, illetőleg, ha annak hasznában nemcsak az egyén, de a köz is részesül, nem volna igazságos az összes terheket a közintézményt (hatósági ténykedést) igénybe vevő polgárok vállaira róni. A városi illetékek és járulékok mérvének megállapításánál tehát nemcsak pénzügyi, hanem elsősorban a városfejlesztési és szociálpolitikai szempontoknak kell érvényesülniük. Nem szabad továbbá megfeledkezni a huminitárius szempontokról sem. Nem jelenti ez azonban még azt, hogy a városi illetékek és járulékok mérvét minden esetben igen mérsékelten kell megállapítani. Sőt ellenkezőleg. A cél, amelyre törekedni kell, mindig az legyen, hogy az említett szolgáltatások legalább is fedezhessék a város megfelelő összes kiadásait. Sok esetben indokolt lehet az is, ha a város valamely közintézmény fentartásából jövedelemre tesz szert. Nem mulaszthatjuk el annak hangsúlyozását, hogy a városi illetékek és járulékok mérvének helyes megállapítása a modern városfejlesztési politika legnehezebb, de egyszersmind legfontosabb feladata. A városi kiadásoknak azt a részét, amely a város vagyonából, illetékekből és járulékokból nem fedezhető, igazságos adók kivetése útján kell előteremteni. Az 1886 : XXI. és XXII. t.-cikkek nagy hibája volt az, hogy a városi illetékek és járulékoknak a városi háztartás szempontjából való óriási fontosságát nem ismerték fel, és arra az elvi álláspontra helyezkedtek, hogy a városok közjogi jellegű bevételi forrásai közül egyedül az adók játszanak jelentős szerepet.