Adó- és illetékügyi szemle ,1913 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 10. szám - Az illetékek és járulékok a magyar városokban

KRÓNIKA Az illetékek és járulékok a magyar városokban.1 A városi ingatlanokból, ingókból, hasznothajtó jogosítványokból és üzemekből eredő jövedelmek a városokat magánjogi alapon illetik meg. Nem szenved kétséget, hogy a városoknak szükségleteiket mindenekelőtt ezekből a jövedelmekből kell fedezniök. Amennyiben azonban a város nincs abban a kedvező helyzetben, hogy összes kiadásait vagyonának jövedelméből fedezhesse, közjogi jellegű bevételi forrásokhoz kell folyamodnia. Az eszményi állapot mindenesetre az volna, hogy a város közterheihez minden polgár annyival járuljon, amennyivel hozzájárulni vagyoni viszonyai megengedik. Másszóval, hogy az összes városi kiadások a polgárok teljesítőképességéhez a legtökéletesebben alkalmazkodó városi adók útján fedeztessenek. Viszont azonban minden polgárnak egyenlő mértékben lehetővé tétessék a városi hatóságok ténykedéseinek igénybevétele és a városi közintézmények használata, illetve élvezete. Ezidőszerint, sajnos, nagyon távol vannak a magyar városok attól, hogy ennek az eszményi állapotnak a megvalósítására még csak gondolhatnának is. Városaink a teljesítőképességhez alkalmazkodó adókból összes szükségleteiket még akkor sem volnának képesek fedezni, ha az adóterhet az elviselhetetlenségig fokoznák is. Arról sem lehet szó, hogy az összes polgároknak egyenlően megengedtessék az összes városi közintézmények ingyenes használata. Akadálya ennek a polgárok életviszonyainak, szükségleteinek, ismereteinek és műveltségének egymástól rendkívül eltérő volta, de még inkább az, hogy ebben az esetben a városi közintézmények mai terjedelmükben a felmerülő óriási szükségletnek csak nagyon kis részét volnának képesek kielégíteni. Az előadottakból következik tehát, hogy a magyar városoknak ezidőszerint nem szabad arra gondolni, hogy összes kiadásaikat adóbevételekből fedezzék. Eltekintve ennek kivihetetlen voltától (mert nem lehetne a polgároktól annyi adót semmi eszközzel sem kikényszeríteni), már csak azért sem volna ez az eljárás igazságos, mert ily módon azok a kiváltságosak, akik a városi hatóságok által, érdekükben teljesített, különös szolgáltatásoknak hasznát élvezik, továbbá a városi közintézményeket használhatják, semmivel sem volnának kénytelének a városi közterhekhez többel járulni, mint azok a polgárok, akik az említett előnyök élvezetéből bármi okból 1 Szemelvény dr. Márffy Ede pénzügyminiszteri pénzügyi titkárnak a «Magyar városok háztartási joga» oímen legközelebb megjelenő munkájából. 746