Adó- és illetékügyi szemle ,1913 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 10. szám - Bírói egyezségtől járó illeték

Illetékügy. — Joggyakorlat. naszos ügyvédet az ügyfele részéről fölmerült bélyegilletékekben elmarasztaló fizetési meghagyást a pénzügyigazgatóság mégishelybenhagyta, mert a per bírósága a panaszost a bélyegilletékek följegyezhetósére irányuló kérésével elutasította. A péuzügyigazgatóság végzésének sérelmességét vitató panaszt jogosnak kellett elismerni, mert a panaszos ügyvéd által a keresetlevélhez csatolt szegénységi bizonyítvány a törvénynek megfelelően lévén kiállítva, annak tartalmát mindaddig valónak kellett elismerni, amíg annak valótlanságát az illetékes felsőbb közigazgatási hatóság meg nem állapítja és mert egymagában az a körülmény, hogy a per bírósága a bélyegilletékek feljegyzését nem engedte meg, azok követelésére annál kevésbé lehet ok, mert ha a bélyegfeljegyzés megengedésének a per bírósága által való megtagadása az illetékek lerovásának kötelezettségét vonná maga után; akkor a per bírósága döntene abban a kérdésben, hogy fizetendő-e illeték vagy sem ? ami pedig ellenkeznék az illeték szabályok 6. §-ában lévő azzal a rendelkezéssel, amely szerint annak a meghatározása, hogy illeték tízetendő-e vagy sem, a közigazgatási bíróság hatáskörébe utalt ügyek kivételével bírói eljárás tárgya nem lehet. 77. (Ám. kir. közigazgatási híróságnak 23.1571912. P. sz. határozata.) 1. A marhalevélen az 1887. évi XLV. t.-c. 16. §. negyedik bekezdése szerint lerovandó bélyegjegyek átírásának elmulasztása miatt a marhalevél tulajdonosától sem illeték, sem bírság nem követelhető'. 2. A törvény rendelkezése szerint a pénzügyigazgatóság által kirovandó bírság ellen a közigazgatási bírósághoz panasznak helye nincs. Ítélet: A magyar királyi közigazgatási bíróság az illetékekre vonatkozó panasznak helyet adva, azok alól a panaszost fölmenti, a bírságokra vonatkozó panaszt azonban hivatalból visszautasítja. Indokok: Akiszabások alapjául szolgáló hivatalos leletek szerint az azokban megjelölt marhalevelek kincstári űrlapokon voltak kiállítva és azok az illetékek, amelyeket a bejegyzett állatok darabszáma szerint az űrlapokra nyomott bélyegek értékein felül az 1887. évi XLV. törvény 16. §-ának ötödik bekezdése szerint bélyegjegynek felragasztásával kell leróni, szintén le voltak rajtuk róva, de a felragasztott bélyegjegyeknek a most említett törvényszakasz és bekezdés szerint való keresztülirását a marhalevelek kiállítója elmulasztotta. A kir. adóhivatal azon az alapon, hogy a szabályszerűen keresztül nem írt bélyegjegyeket az illetékszabályok 43. §-ának d. pontja szerint nem létezőknek kell tekinteni, a panaszos körjegyzőt, mint a marhalevelek kiállítóját, illetőleg a keresztülirást elmulasztó hivatalos személyt, a felragasztott bélyegjegyek értékeinek megfelelő összegű illetékek megfizetésére kötelezte s ezen kívül az illetékszabályok 108. §-ára, illetőleg az 1875. évi XXV. törvény 16. §-ára való hivatkozással minden egyes marhalevél után egy-egy korona bírságot rótt ki terhére. A fizetési meghagyásokat helyben hagyó pénzügyigazgatósági végzés sérelmességét vitató panaszt az illetékek tekintetében jogosnak kellett elismerni. Az illetékszabályok 43. §-ának d. pontja alapján ugyanis csak az illetékköteles felek által felragasztandó és keresztülirandó bé73(»