Adó- és illetékügyi szemle ,1913 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - Egy szelet illetékjog

Újlaki: Egij szelet illetékjog. tételes rendszerbeli kategóriának egyáltalán nincs értelme; a költségvetés «Bélyeg» cím alatt a bélyegjegyekben, «Jogilletókek» cím alatt pedig a készpénzben lerótt illetékeket preliminálja. Ezek a dolgok képezik annak a szeletnek, amelyet illetékjogunkból kivágok, külső burkolatát. Most nézzük meg, mi van beljebb. Dr. László Pál mindenre kiterjedő figyelmét nem kerülték el azok a csekkek sem, amelyeket nem illet meg a csekk-törvény 24. §-a első bekezdésében körülírt kedvezmény. IJyen az úgynevezett transito-csekk, tehát a külföldön kiállított és külföldre intézett, de belföldön forgalomba kerülő csekk. Például egy smyrnai kereskedő budapesti hitelezőjét oly módon elégíti ki, hogy részére a Banque Ottoman párisi fiók-intézetére szóló csekket állít ki. Az adós a csekket természetesen Budapestre küldi a hitelezőnek és az itt vagy tovább adja, vagy valamely itteni bankot bíz meg az inkassoval: tehát a csekket belföldön illetékköteles használatba veszi. Dr. László Pál igen helyesen megállapítja, hogy az ilyen csekk a csekk-törvény 24. §. 4. bekezdése értelmében ugyanazon illeték alá tartozik, mint a pénzbeli szolgáltatásra irányuló utalvány. Mi azonban menjünk most tovább: próbáljuk kideríteni, hogy számszerűleg mekkora illetéket fizet az ilyen transito-csekk. Ugyanazon illetéket, mint a pénzbeli szolgáltatásra irányuló utalvány. Vagyis fel kell lapoznunk az illetéki díjjegyzék 93. tételét. Ennek vonatkozó 2. á) pontja így hangzik: ((Utalványok, kereskedők által vagy kereskedőkre, vagyis oly személyektől vagy személyekre kibocsátott utalványok, kik üzletkép kereskedelmi ügyletekkel foglalkoznak, akár rendeletre szólnak azok, akár nem: ha a szolgáltatás pénzből áll, a váltókra nézve fennálló illetéki szabályok alá esnek, oly megkülönböztetéssel azonban, hogy^ ha a fizetési határidő az utalványban a kelet napjától legfeljebb 8 napra szorítkozik, az illeték minden egyes utalványtól állandó 10 fillérre mérsékeltetik.» Ennek a rendelkezésnek mindenekelőtt a zagyvasága és a logikátlansága érdemel figyelmet. Ha ezt a pontot elolvastatnék egy idegennel vagy egy laikussal, aki nem ismeri még illetékszabályainknak, hogy úgy mondjam, chiffre-nyelvét és megkérdeznők tőle, hogy mit rendel itt a törvény, aligha felelhetne egyebet, mint azt, hogy a kereskedelmi utalványok után le kell róni a váltó illetékét, amelyet azután akkor, ha az érdekelt beigazolja, hogy utalványa ((legfeljebb 8 napra szorítkozott)), 10 fillérre mérsékelnek és neki visszatérítnek. Még csodálkoznak is felette, hogy nem volna-e egyszerűbb ezen utólagos mérséklés helyett mindjárt csak 10 fillért inkassálni. No, mert az a laikus arra valóban nem gondolhatna, hogy itt ab initio alkalmazandó kivételről van szó, mert hiszen a «mérsékelni» kifejezés feltételezi a mérséklésre itélt magas adótételnek előzetes alkalmazását. E csodálatos stílus felderítése érdekében illetékszabályaink történetére kell visszamennünk. Forrásmunka gyanánt csak osztrák mű áll rendelkezésünkre: az osztr. cs. kir. pénzügyminisztérium hivatalos kiadványa az 1850. február 94ki törvényről «mit den seit Beginn seiner Wirksamkeit erflossenen, dasselbe abanderenden, erganzenden oder erlauternden Gesetzen, Verordnungen und Erlássen.» Ebben a 53