Adó- és illetékügyi szemle ,1913 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - Egy szelet illetékjog

Újlaki: Egy szelet illetékjog. \ Egy szelet illetékjog. Irta dr. Újlaki József, budapesti ügyvéd. Amikor a «szelet» kifejezést használom, a gömbre, vagy hogy még érthetőbben megmondjam, a dinnyére gondolok. Fogom a kést és kivágok az illetékjogból egy ilyen szeletet. Az alkalmat dr. László Pál miniszteri tanácsos úrnak e szemle 2. füzetében «A csekk-bélyeg és annak lerovása» címen megjelent tanulmánya szolgáltatja. Amikor erről a tanulmányról szólók, nem mulaszthatom el, hogy örömömet ne fejezzem ki afelett, hogy dr. László Pálnak, az illetékjog olyan kiváló elméleti és gyakorlati művelőjének a nevével ismét találkozunk a szaklapok hasábjain. Azt is ki kell emelnem, hogy tanulmányával igen jó szolgálatot tett, mert e csekkre vonatkozó ilietékjogi szabályok összegyűjtve és rendbeszedve tudtommal sehol sem jelentek meg. De viszont le kell írnom egy-két gondolatot, amely bennem a cikk olvasásakor életre keit. Talán szőrszálhasogatásnak látszik, de ón a «csekk-bélyeg» kifejezést, amelyet köznyelven rövidség okából használni szoktunk, illetékjogi tudományos cikkekben mellőzendőnek tartom. Illetékjogunk különben is rendszertelen. Nem kivánok odáig visszamenni, hogy illetékügyi törvényeink ós szabályaink jongleur módjára dobálják össze-vissza az adókat és illetékeket s nevezetesen egy egész sereg forgalmi adót az illetékek kevésbé odiosus cége alatt írnak elő. így maga a szóbanforgó csekk-illeték sem illeték, hanem forgalmi adó és pedig a legigazságtalanabb fajtából: hiszen itt az állam eogem adóval sújt csak azért, mert a pénzem felett nem kézről-kézre való átadás, hanem csekk-kibocsátás útján rendelkezem, holott az az ügylet, amelynek teljesítéséül én készpénz helyett csekket adok, vagy nem adóköteles, vagy meg van már adóztatva. De nem helyezkedem a tudományos alapra, hanem megmaradok mai tételes illetékjogunknál és annak alapján állapítom meg, hogy a bélyeg nálunk nem önálló adónem, hanem csak bizonyos adók és illetékek lerovásának módja, szemben a másik lerovási móddal, a készpénzben való befizetéssel. Ehhez képest a helyes kifejezés a csekk «illetéke)) úgy, hogy maga a csekk-törvény sem szabatos akkor, amikor a «bélyegilleték» kifejezést használja s így a bélyegjegyekben való lerovási módot mintegy elválaszthatatlanul odafűzi az illető közszolgáltatás fogalmához — holott tudvalevő, hogy a pénzügyminiszter az 1883: VIII. t.-cz. értelmében megengedheti ennek az illetéknek készpénzben való lerovását is. A «bélyegilleték» kifejezéssel egyébként nolens-volens meg kell barátkoznunk; az nem csupán a csekk-törvény bűne; használják többi törvényeink is, még hozzá csökönyös következetességgel, amelyből legfeljebb annyit engednek, hogy néhol a rendszer nagyobb dicsőségére beszélnek bélyegekről és illetékekről, mint ugyanazon felosztási alapon nyugvó két külön kategóriáról. A «bélyeg» és az ezzel azonos értelemben használt a abélyegilleték» kifejezés másik ellenpólusa gyanánt némely helyen a «jogilleték)) kitételt találjuk, amelynek azután mint tudományos vagy 52