Adó- és illetékügyi szemle ,1913 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - Illetékügyünknek mai állapota és reformszükségletei. 4. [r.] Az illetékkiszabásnál alapul veendő értékekről

Főző: Illetékügyünknek mai állapota és reformszükségletei. élvezetnek a tárgygyal való együttes átruházása esetén úgy a haszonélvezet külön illetékezése, mint ezzel kapcsolatban a nyilvántartásba vétel is — amely sok egyéb, tér szűke miatt részletesebben nem tárgyalható okból sem a köz, sem a magánérdeket nem szolgálja — teljesen megszüntetendő, s e helyett az ilyen átruházások esetében az illetékért a tulajdonosnak a haszonélvezővel való egyetemleges felelőssége állapítandó meg, viszont ebből folyólag a haszonélvezet mikénti illetékezésére nézve épen arra az esetre állapítandók meg szabályok, — amiről most rendelkezés nincs — ha t. i. a haszonélvezet önmagában tárgya a szerződésnek, vagy átruházásnak. h) Szolgáltatások értéke kölcsönös megállapodás útján (73. §.) Ha olyan szolgáltatások vagy viszontszolgáltatások a tárgyai a kiszabásnak, amelyek terjedelme egyelőre még bizonytalan, azok értéke és terjedelme az illetékkötelezett fél és a pénzügyigazgatóság közötti kölcsönös megállapodás útján határozandó meg, s ha a megállapodás az utólagos kiegyenlítés fenntartásával jött létre, joga van a félnek a fölösen fizetett illetéket visszakövetelni, a kincstárnak pedig pótfizetést szorgalmazni. Az illetékszabályok eme rendelkezéseinek a gyakorlati életben sohasem tulajdoníttatott az a fontosság, a mit pedig méltán megérdemelne, a minek következménye az, hogy bár ilyen esetek csekély számban fordulnak elő, azok mégis csaknem kivétel nélkül a m. kir. közigazgatási bíróság elé kerülnek, mert a felek a sérelmes alsófokú intézkedésekben megnyugodni nem tudnak. Nem tudnak megnyugodni különösen akkor, ha a mi igen gyakori eset, a kiszabásra illetékes hivatalok a kölcsönös megállapodás megkísérlése nélkül az illetéket az utólagos kiegyenlítés hivatalból való fenntartása mellett vetik ki. Pedig épen ezekben az esetekben a m. kir. közigazgatási bíróság részéről sem részesíthetők a felek jogsegélyben, mert ilyen esetekben a bíróság is arra az álláspontra helyezkedett, hogy az utólagos kiegyenlítés fenntartása mellett kiszabott illetékre nézve a bíróság előtti eljárásnak helye nincs, amennyiben ilyen esetekben az illeték jogosságának és helyességének kérdéséről szó sem lehet, sőt számos eset fordult elő, amikor a bíróság a pénzügyigazgatóság által fenntartott vagy bármi alapon véglegesen megállapított ilyen természetű illetéket a panasz alapján azzal enyhítette, hogy az utólagos kiegyenlítés fenntartásával megállapítottnak mondotta ki. Szerény nézetem szerint ez az állapot fenn nem tartható. Magából a törvényesített illetékszabályoknak idézett szakaszából, de különösen az adóhivatali utasításnak erre a szakaszra vonatkozó ama rendelkezéséből, — amely szerint az illeték kiszabására rendelt hivatalok az egyelőre bizonytalan terjedelmű szolgáltatásokat tartalmazó szerződéseket, kiszabás előtt az ill. szab. 73. §-a értelmében való eljárás végett a pénzügyigazgatóságokhoz felterjeszteni kötelesek, nyilvánvaló az az intenció, hogy a kiszabást a kölcsönös megállapodás megkísérlésének meg kell előznie s hogy az utólagos kiegyenlítés fenntartásáról csak akkor és annyiban lehet szó, ha és 50