Adó- és illetékügyi szemle ,1913 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - Illetékügyünknek mai állapota és reformszükségletei. 4. [r.] Az illetékkiszabásnál alapul veendő értékekről

Főző: Illetékügyünknek mai állapota és reformszükségletei. tatván, ezen alapon a haszonélvezet összes értéke megállapíttatik s ettől az illeték a haszonélvező terhére megszabatik. A tárgy értékének ezt meghaladó részösszege után járó illetéket pedig az a fél fizeti, aki a kérdéses tárgy tulajdonjogát örökölte. 3. Ha pedig halálesetek folytán egymás után több vagyonátruházás fordul elő valamely haszonélvezeti joggal terhelt ingatlanra nézve, ez esetben valamennyi átruházás után, a haszonélvezetre való tekintettel szabandó meg az illeték. Ezekhez járul még a 86. §. első bekezdésének az a rendelkezése, hogy ha az örökség tárgya ingatlan, az annak átruházásától járó (tehát 1'5 vagy l'f>°/0-os) illetéket az Örökösödési illetéken félül, mind a két fél külön tartozik fizetni, még pedig az, a kire a haszonélvezet szállott, a haszonélvezet értékéhez képest, az pedig a kire az ingatlan szállott, mindig az ingatlan teljes értékétől; az illetékfizetés időpontja az utóbbi félre nézve a 138. §. b) pontjában lévén meghatározva. A haszonélvezet értékelésére és illetékezésére vonatkozó ezek a rendelkezések a 86. §-ban idézett 138. §-al kapcsolatban a legsajátságosabb s előttem leghiányosabb, tehát legtöbb pótlásra, helyesebben teljes átalakításra vagy megszüntetésre váró rendelkezések az illetékszabályok összes rendelkezései között. Figyelmes átolvasás után mindjárt szembe tűnik, hogy csak a tárgy és haszonélvezet együttes átruházásáról van bermök szó, tehát nincs rendelkezés arról az esetről, ha a haszonélvezet önmagában tárgya az átruházásnak, továbbá arról sem, ha az átruházás visszteher mellett történt, vagy az öröklés és ajándékozástól eltérő valamely más jogügyleten alapul. Nincs bennök rendelkezés arról, hogy miként értékelendő a haszonélvezet akkor, ha az együttesen két vagy több személy részére ruháztatott át. Ezt a kérdést a m. kir. közigazgatási bíróság a volt pénzügyi közigazgatási bíróság ellenkező és állandó gyakorlata dacára nemsokára felállítása után az e fölötti rendelkezés hiányára utalással, helyesen akként oldotta meg, hogy a haszonélvezet értéke a tárgy fele értékénél akkor sem lehet nagyobb, ha az egyidőben két vagy több személy életidejére van is kikötve, s ezirányban gyakorlata olyan állandó, hogy erre vonatkozó számos határozatai közül szükségesnek sem tartotta valamelyiket az elvi jelentőségű határozatainak gyűjteményébe felvenni. Nincs rendelkezés arról, hogy miként szabandó meg az illeték akkor, ha a haszonélvezet két személy javára egymást követőleg, tehát nem ugyanazon időre van kikötve. Erre nézve praxisomban egy eset fordult elő, amikor a pénzügyigazgatóságnál való alkalmazásom idejében az adóhivatal kiszabását megváltoztattam akként, hogy mind a két haszonélvező terhére külön-külön az ingatlan fél értéke után állapítottam meg az illetéket, s természetesen a második haszonélvező illetékét haszonélvezetének megnyíltáig a 138. §. c) pontja alapján nyilvántartásba vétettem. A erre vonatkozó pénzügyigazgatósági határozatot a m. kir. közigazgatási bíróság is helyesnek fogadta el. Az ítélet számát sajnos fel nem jegyeztem s így csak levelezés és kutatás útján tudnám feltalálni, mert emlékezem, hogy herczegszántói lakosok esete volt. 48