Adó- és illetékügyi szemle ,1913 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - A házadótörvény visszaható erejéről. Adalék a törvények kolliziója kérdéséhez

Egyenes adók. — Joggyakorlat. ros közvállalatainak (servizi pubblici) a m. kir. belügyminister által helybenhagyott szabályrendelete értelmében ugyanis a városi villamos vasút F. város azoknak a közvállalatainak egyikét képezi, amelyek kereskedelmi szempontok szerint, mint önálló s a városi vagyon kezeléstől független vállalatok a rendeletben megállapított szabályok szerint s nyilvános számadás kötelezettsége mellett fólytatandók: és mert az 1875. évi XXIV. t-c. 2-ának abból a rendelkezéséből, hogy a m. kir. államvasutak a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója alól kivétetnek, okszerűen következik, hogy a vasutak ez alá az adó alá esnek. Ez a vállalat tehát nem III. osztályú, hanem a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója alá esik. 7. A m. kir. közigazgatási bíróságnak 19.160/911. P. sz. határozata.) Az orvosnak a munkásbiztosító pénztártól élvezett fizetése, épen úgy, mint a magánorvosi gyakorlatából eredő' jövedelme III. oszt. kereseti adó alá esik. Ítélet •. A magyar királyi közigazgatási bíróság a panasznak helyt ad s az adófelszólamlási bizottság határozatának megváltoztatásával az adókivető bitottság határozatát emeli érvényre. Indokok: A kincstári előadó amiatt él panasszal, hogy az adófőlszólamlási bizottság adózónak a munkásbiztosító pénztártól húzott fizetését a III. osztályú kereseti adó megállapításánál figyelembe nem vette, abból indulván ki, hogy a fizetés IV, oszt. kereseti adó alá esik. Az adófelszólamlási bizottság álláspontja téves, mert az 1875. évi 29. t. 29. §-ának első bekezdése csupán az állami, köztörvényhatósági, illetve községi orvosokra, valamint a közkórházaknál alkalmazott orvosokra vonatkozólag rendeli el, hogy ezek e minőségükben húzott illetményeik után IvT. osztályú kereseti adó alá esnek s egyébként a magángyakorlatból eredő keresményük után külön III. osztályú kereseti adóval rovandók meg: míg a második bekezdés azt rendeli, hogy más orvosok — kivéve azt az esetet, ha egy üzletnek, vagy vállalatnak orvosai lennének s más jövedelemmel nem bírnának — ha szimén egy vagy több megállapított évi fizetést húznak is, összes jövedelmeik III. osztályú kereseti adó alá esnek. Az 1907. évi XIX. t. 98. §-a szerint a betegség és baleset esetére való biztosítást az országos munkás betegsegélyző és balesetbiztosító pénztár teljesíti, melynek a biztosítást és a segélyezést közvetítő helyi szervei a kerületi munkásbiztosító pénztárak és a vállalati betegsegélyző pénztárak; a 103. §. pedig kimondja, hogy az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár az e törvény alapján betegség és baleset esetére biztosított alkalmazottak és azok munkaadóinak önkormányzati alapon álló szervezete, melynek igazgatási szervei a közgyűlés, az igazgatóság és felügyelő bizottság. A törvény 133. §-a azt is kimondja, hogy a ker. munkásbiztosító pénztárak és ez orvosok közötti viszony szabad megegyezés tárgya és a 158. §. szerint ezek az intézkedések alkalmazandók a vállalati betegsegélyző pénztárnál is. Mindezekből kitűnik, hogy adózó, ki saját beismerése szerint magánorvosi gyakorlat mellett a munkásbiztosító pénztártól 2400 K fizetést élvez, ily minőségben az 1875. évi XXIX. t.-c. 29. §-ának második bekezdése alá sorolandó és összes jövedelme vonandó III. oszt. kereseti adó alá. Minthogy pedig az adókivető bizottság által az összjövedelemre nézve megállapított adóalap magas volta a felebbezésben bizonyítva nem lett: a kincstári előadó panaszának az Ítélet rendelkező része értelmében helyet adni kellett. 8. (A m. kir. közigazgatási bíróságnak 15241911. P. sz. határozata.) A IV. osztályú kereseti adó a különféle foglalkozásból eredő, állandó jellegű illetményeknek együttes öszszege után vetendő ki. Ítélet: A m. kir. közigazgatási bíróság a panasznak helyet nem ad. Indokok : Nem lehetett helyet adni a panasznak azért, mert a m. kir. közigazgatási bíróságnak állandó gya30