Adó- és illetékügyi szemle ,1913 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 4. szám

Zerkovitz: Telekadó és betterment. senek. (V. ö. Teleszky János: Bettermenet. Közgazdasági Lexikon I. kötet 364 old.) A gyakorlatban a betterment-elvből fejlődött ki a telekértékemelkedési adó. Itt már a szolgáltatás és ellenszolgáltatás teljesen elmosódik. Itt az adózás alapja nem egy konkrét közmunka, amely a telek értékét emeli, hanem általában: a földtulajdonos minden egyéni hozzátevés nélkül elért értékemelkedés megadóztatása, szemben azzal a keresettel és jövedelemmel, amely kizárólag személyes tevékenység eredménye. A földértékemelkedés megadóztatását az adóelmélet mélyebb alapelvekre vezeti vissza, mint aminő a betterment elv. Már Stuart Mill rámutatott arra a helyes adózási alapra, amely jobban sújtja azt a jövedelmet, amely az egyén tevékenysége nélkül — a conjunkturák folytán keletkezik (unearned increment), Adolf Wagner német nemzetgazda egész generációt nevelt fel és nyert meg a «Zuwachsrente» megadóztatása eszméjének. De a földértékemelkedés megadóztatása legteljesebben Észak-Amerikában és az új angol 191.0. évi Fináncé Actban érvényesült, amelynek létesítésénél oroszlánrésze van Henry George eszméinek. Úgy a bettermenttől, mint a földértékemelkedési adótól különbözik a telekadó. Ez az adó nem egyéb, mint a városi beépítetlen telkeknek a kataszteri tiszta jövedelem szerint kivetett földadó helyett oly adózása, amelynél az adóalap a telek közönséges forgalmi értéke. A telekadó egyszerűen, az adóösszeírás pillanatában megállapított forgalmi értéket veszi az adó alapjául. Dr. Halom az értékemelkedési adóval vegyíti össze a telekadót. Ebből származik sok helytelen következtetése. így, hogy mást ne említsek, amidőn a telekadó átháríthatóságáról szól (145. oldal), olyasvalamiről beszél, amit senkisem állított. Stuart Mill, de különösen Ricardo nem a telekadó átháríthatatlanságáról szólottak, hanem a tiszta földjáradékra kirótt adó átháríthatatlanságáról, és ezért szerzőnk teljesen hiábavaló szélmalom-harcot folytat, amikor bizonyítgatja, hogy a város összes telkei közül egyedül az üres telkekre kivetett adó áthárítható. Hát hogy is ne lenne áthárítható, amidőn oly adóról van szó, amely nem minden telket egyenlően sújt, s amelynek mindenütt, ahol behozatott, az a célja van, hogy büntesse azokat a telektulajdonosokat, akik a városok belsejében spekulatív, vagy kényelmi szempontok miatt üresen hagyják telkeiket. A telekadónak elsősorban nem is annyira pénzügyi, mint inkább a spekulációt megbénító tendenciája van. Célja nem a nagy pénzügyi haszon, mint inkább a város belső részeiben levő telkek beépítésének előmozdítása. Nagy pénzügyi hasznot ez az adó már azért sem igen hozhat, mert a telkek valóságos forgalmi értékének időnként való megbecsülése oly költséges, hogy az adótételt, melyet beépítetlen telkek elbírnak, az adó kezelésével járó költségek majdnem megemésztik. Az üres telkekre nehezedő telekadó legfontosabb kérdése, vájjon azt a célt, amelyet szolgálni van hivatva, t. i. a telekspekulációt, meggátolja-e? A telekadó behozatalát elsősorban a belső városrészek üres telkeinek tényleges elhelyezkedése indokolja. Ha a belső város296