Adó- és illetékügyi szemle ,1913 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - A házadótörvény visszaható erejéről. Adalék a törvények kolliziója kérdéséhez

Egyenes adók. — Joggyakorlat. élt, melyben a toldalék építkezésre 15 évi ideiglenes adómentesség megállapítását kérte abból az indokból, hogy az 1909. évi VI. t.-c. 17. §-a alapján U. város az ideiglenes adómentesség kezdetének időpontjában — tekintve, hogy lakossága akkor a 15000 lelket meghaladta, — 14%-os általános házbéradó alá esett, ennélfogva a törvény 31. §-ának 1. pontja értelmében 15 évi adómentesség illeti meg. A közigazgatási bizottság felebbezését azért utasította el, mert U. város belterületén a törvény 18. §-a szerint átmenetileg 11%-os általános házbéradó alkalmazandó, tehát kétségtelen, hogy a szóban forgó toldalék építkezésre a 31. §-nak 2. pontja alapján csak 12 évi házadó mentesség engedélyezhető. Ez a felfogás azonban téves. A hivatkozott törvénynek ugyanis 17. §-a állapítja meg általánosságban, hogy melyik város fizet 16, 14, 11, vagy 9°/0 házbéradót, míg a panaszolt határozatban felhívott 18. §. átmenetileg egy kedvezményes intézkedést tesz azokra a községekre (városokra), amelyekre nézve időközben a 14°/0-os általános házbéradó behozatalának esete állott elő, ezekre ugyanis 3 éven keresztül ll°/0-os házbéradó alkalmazandó. Midőn tehát a törvény a 31. §-ban megállapítja, hogy a rendezett tanácsú és törvényhatósági joggal bíró városoknak területén az új és toldaléképületeket aszerint illeti meg a 15 évi vagy 12 évi adómentesség, amint a 14<>/0-os általános házbéradó alá esnek vagy sem: nyilvánvaló, hogy az 15 évi vagy 12 évi adómentességalkalmazásánakföltételei egyedül a törvény 17. §-nak általános intézkedései szerint bírálandók el. Ellenkező felfogás esetén a törvényben átmenetileg nyújtott kedvezmény egyesekre — mint panaszosra is — hátránnyal járna és ha a törvény azt akarta volna, hogy a 15 évi vagy 12 évi adómentesség alkalmazásánál a 18. §. átmeneti, tehát kivételes intézkedései is figyelembe vétessenek, ezt feltétlenül a 31.§-ban külön felemlítette volna. Ilyen intézkedés nem létében azonban a 31. §. rendelkezéseinek alkalmazásánál a 18. §. kivételes intézkedéseit tekintetbe venni nem lehet és a törvénynek ezen egyedül helyes magyarázata mellett a végrehajtási utasítás 31. §-ának utolsó bekezdése sem áll ellentétben a törvény rendelkezéseivel. Mely indokból az Ítélet rendelkező része értelmében kellett határozni. 6. (A m. kir. közigazgatási bíróságnak 99211912. P. sz. határozata. Városi kezelésben álló villamos vasút, mint a városnak önálló és a városi vagyon kezeléstől független vállalata, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója alá esik. Végzés: A magyar királyi közigazgatási bíróság mindkét bizottság határozatát az egész adókivetési eljárással együtt hatályon kívül helyezi, s kimondja, hogy a városi villamos vasút a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója alá esik. Indokok : A megadóztatott villamos vasút 1905. év végéig a villamos vasút részvénytársaságok tulajdonába tartozott, amely 1905. év végéig a nyilvános számadásra kötelezett vállalatek adójával volt megróva. F. város ezt a vasútat 1906. évi január hó 1-vel saját kezelésébe vette át s ennek folytán a kir. pénzügyigazgatóság panasziratából kitünőleg abból az okból, hogy a város, mint ilyen nyilvános számadásra kötelezett vállalatnak nem tekinthető, a villamos vasútra pedig adómentességet nem élvez, a villamos vasútra III. osztályú kereseti adónak kivetését hozta javaslatba : s ebből az álláspontjából kifolyólag az évi üzleteredmények megállapításánál azt az álláspontot foglalta el, hogy a város nem igényelheti, hogy az 1875. évi XXIV. t.-c. 18. §-ában foglalt tételek a nyers jövedelemből levonassanak. A kir. kincstár képviselőjének évi 4544 koronára szóló adójavaslata és a két bizottságnak évi 142 korona a megállapító határozata között mutatkozó jelentékeny külömbség legnagyobb részében erre vezetendő vissza. A végzés rendelkező része értelmében kellett határozni, mert F. vá29