Adó- és illetékügyi szemle ,1913 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - A házadótörvény visszaható erejéről. Adalék a törvények kolliziója kérdéséhez

Egyenes adók. — Joggyakorlat JOGGYAKORLAT. 1. (A m. kir. közigazgatási bíróságnak 11.198/911. P. sz. határozata). A közkórházi jelleggel nem bíró kórházakban a kórházi alkalmazottaknak lakásul rendelt lakhelyiségeket az állandó házadómentesség nem illeti meg. Ítélet: A m. kir. közigazgatási bíróság a kir. kincstári képviselő panaszának helyt ad s adózó ügyfelet a kórházi alkalmazottak lakásaiul rendelt lakhelyiségek állandó mentességére irányzott igényével elutasítja. Indokok: A m. kir. pénzügyigazgatóságnak végzése, az abban részletesen felsorolt és szorosan a kórház céljaira rendelt lakhelyiségekre az állandó adómentességet megállapította; ellenben az ugyancsak részletesen felsorolt s az alkalmazottak lakásaiul rendelt lakhelyiségekre az állandó adómentességet meg nem állapítván: ez utóbbiakra, csupán az ideiglenes adómentességet engedélyezte. Adózó ügyfélnek közbevetett felebbezésére a közigazgatási bizottság az állandó adómentességet azokra a lakhelyiségekre is engedélyezte, amelyekre nézve a m. kir. pénzügyigazgatóság csupán ideiglenes adómentességet adott. Ez utóbb említett határozat ellen nyújtatott be a kir. kincstári képviselőnek panasziratata. Ennek a panasziratnak pedig helyet kellett adni, mert az állandó házadómentességet megállapító törvények rendelkezései kétségtelenül kivételt s illetve kedvezményt megállapító rendelkezések levén: azok, az általános jogelvek szerint, szorosan magyarázandók.Hasonlóan azért,mert magának az 1868 : XXII. t.-c. 2. §-ának m) pontjához fűzött abból a rendelkezésből, hogy az előbbi pontok alatt házadó alá nem tartozó épületek gyanánt felsorolt épületek (tehát közöttük 1) pont alatt, a kórházak is) csupán annyiban esnek állandó adómentesség alá, amennyiben mindezek a kérdéses célra kibérelve, avagy más célokra bérbeadva nincsenek. Ebből következik, hogy a törvény szorosan a kórházi célokra használt épületeket és illetve épületrészeket kívánta állandó adómentességben részesíteni, amely elv vonúl keresztül különben az 1870 :LI. t.-c. 2. §-ának az 1868: XXII. t.-c. 2. §-át kiegészítő rendelkezésein is. Ugyancsak így kellett határozni azért, mert ez az elv az 1870: LI. t.-c.-nek az imént hivatkozott rendelkezéséből is következik. Ez a gyári és azokhoz hasonló iparépületek csupán ama részeit, amelyek nem lakásra, hanem az üzlet folytatására szolgálnak mondja állandóan adómentesnek és külön határozott rendelkezéssel részesítette ugyancsak állandó mentességben a munkásoknak bérfizetés nélkül átengedett munkáslakokat. S nem különben így kellett határozni azért is, mert a tárgyiratok adataiból, s különösen az adózó ügyfél beadványaiból és illetve a védirathoz csatolt alapszabályokból kitetszik, hogy adózó ügyfél jelen esetében a kérdéses szanatórium társadalmi úton, t. i. a József kir. herceg szanatórium egyesület által, létesíttetett s így nem lehet kétség az iránt, hogy a kérdéses épület sem az 1868: XXII. t.-c. 2. §-ának c), e) és f) pontjai alá, sem pedig az időközben, t. i. a közigazgatási bizottság határozatának meghozatala előtt életbe lépett 1909 : VI. t.-c.27. §-ának 3. pontja alá nem sorolható. A bizonyítási eljárás során beérkezett adatok igazolják azt, hogy a kérdéses szanatórium közkórházi jelleggel sem bír s így nem lehet kétség az iránt, hogy ez a szanatóriumi épület csupán az 1868 : XXII. t.-c. 2. §-ának 1) pontja és illetve az időközben életbe lépett 1909: VI. t.-c. 27. §-ának 12. pontja alapján részesíthető állandó adómentességben r minek következtében az e kérdéses épületben a kórházi alkalmazottak lakásaiul rendelt lakrészekre vonatkozólag az időközben életbe lépett 1909 : VI. t.-c. 28. §-ának e) pontjában foglalt rendelkezések, jogosan nem alkalmazhatók. 2. (A m. kir. közigazgatási bíróságnak 20.682 912. P. sz. határozata.) A tényleges birtokos a behajtha•27