Adó- és illetékügyi szemle ,1913 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - A házadótörvény visszaható erejéről. Adalék a törvények kolliziója kérdéséhez

A jövedelmi adó és a szegény ember. ha az általunk választott jövedelmet ezen szakasz taxativ felsorolásába már beilleszthettük, csak akkor fogjuk azt keresni, hogy ezen jövedelemben nem mentes-e a kereseti adó alól. Vagyis a generális szabályt kell mindig a speciális intézkedés előtt ismernünk, mert ha csak ez utóbbit vizsgáljuk, gyakran fogunk oly következtetésre jutni, mely az általános rendelkezésnek ellent mond és mint ilyen fenn nem tartható. Illusztris szerzőnk — szerény véleményünk szerint — ezen tévesnek állított eljárást követte! Az 1909. évi IX. t.-c. 4. §-ának 5. pontja szerint a közönséges napszámosmunka mentes az általános kereseti adó alól. Ez a közlemény kiindulási pontja, ez a speciális szabály, amely kivétel az 1. §. generális rendelkezései alól. Nem lehet tehát ebből azt következtetni, hogy minden egyéb munka, mely a közönséges napszámos-munka fogalmát meghaladja, kereseti adóval rovandó meg és nem következik ebből, hogy az ipari munkás jövedelme kereseti adó alá tartozik, mert hiszen az idézett t.-cikk 1. §-ának első bekezdése világosan megmondja, bogy a szolgálati viszonyból eredő illetmény vagy ellátás kivétetik a kereseti adó alól. És ha kételyeink lennének oly irányban, hogy az ipari munkás jövedelme a szolgálati viszonyból eredő illetmény fogalma alá sorolható-e, a kereseti adóról szóló törvény végrehajtása tárgyában kiadott 1912. évi 28.000 számú pénzügyministeri utasítás 1. §-a még közelebbről megjelöli azt, hogy minő jövedelmet kell a szolgálati viszonyból eredő illetménv alatt értenünk és utal az 1909. évi X. t.-cikk 21. §-ában felsorolt illetményekre. Miután pedig nem képezheti vita tárgyát, hogy az ipari munkás jövedelme — mint a munkabér viszonyból származó járandóság — jövedelemadó alá tartozik és mint ilyen a most hivatkozott 21. §-ban felsorolt illetmények közzé sorozandó, nem szükséges bővebben indokolnunk azt, hogy az általános kereseti adótörvény 1. §-a alapján az ipari munkás jövedelmét kereseti adóval megadóztatni nem lehet. A kereseti adóról szóló végrehajtási utasítás az 1909. évi IX. t.-c. 4. §-ának 5. pontját oly módon magyarázza, hogy a közönséges napszámos munkabére akkor is adómentes, ha annak évi összege a létminimumot meghaladja és hozzá teszi, hogy «ez a mentesség azonban kizárólag a közönséges napszámos munkára vonatkozik és semmiféle ipari vagy más képesítést igénylő munkára, valamint a szolgálati viszonyban levőkre nem terjed ki és a jövedelemadó alól való mentességet nem vonja maga után.» Az utasításnak most idézett szavai képezték alapját az itt cáfolt következtetésnek. Pedig szükség volt erre akitételre, mert hiszen az iparos (nem ipari munkás) is dolgozhat napibér mellett és jövedelme az 1909. évi IX. t.-c. 2. § a értelmében akkor is az általános kereseti adó alá tartozik és a szolgálati viszonyban levő kereseti adóköteles is végezhet esetleg napszámos munkát átmenetileg, s ezen a címen a kereseti adó alól nem menthető fel. A törvénynek és még inkább a végrehajtási utasításnak az élet sok ezer változatával kell számolniok és az új egyenes adótörvények alapján a közigazgatási bíróságnak bizonyára számtalan elvi kérdésben kell majd döntenie. De azért legyen szabad illő tisztelettel a szerző irányában ós némi becsülésével a finánc törvény ismeretének azt állítani, hogy az a kérdés, vájjon az ipari munkás jövedelme az általános Kereseti adó alá tartozik-e, a törvény világos rendelkezésével szemben közigazgatási per anyagát nem fogja képezhetni. Dr. K. L. 2H