Adó- és illetékügyi szemle ,1913 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - A házadótörvény visszaható erejéről. Adalék a törvények kolliziója kérdéséhez

A jövedelmi adó és a szegény ember. De honnét tudjuk, hogy kevés ily eset lesz ? Ha kiderül, hogy akár egyetlen egy esetben az a nézet válnék uralkodóvá, melyszerint a régi házadótörvény alapján végérvényesen megadott házadómentességek most újból elbírálhatók és elbírálandók, ennek kiszámíthatatlan következménye lenne. Ki gátolná az alsófokú hatóságokat abban, hogy az összes házadómentességi eseteket elővéve, újból döntés tárgyává . tegyék ?! Egy kimondhatlan chaos keletkeznék. Nem túlhajtás ez. Örülnénk, ha rossz próféták volnánk. Van azonban még egy más fontos körülmény, melyet külön hangsúlyozandónak találunk. Ez ugyanis az, hogy nemcsak a házadótörvény új, hanem az összes egyenes adókra és az adók kezelésére vonatkozó törvények is újak. A törvények kollisiójára ily kínálkozó alkalom egy évszázadban talán csak egyszer fordul elő. Kiszámíthatlan, hogy hány ily kollisióval lesz majd dolgunk. Előfordulhat pl. az az eset, hogy valaki eg}^ beadványra — még a régi törvény hatálya alatt — 20 K bélyeget rótt le, ezt a régi törvény hatálya alatt visszakérte; a kérelemmel elutasították, mert három év letelte után kérte. Az új törvény ily visszakövetelési igény érvényesítésére öt évet ad. ezért az illető most már — mintha nem történt volna semmi — újból folyamodik, mert öt év még nem telt el a bélyeglerovástól számítva. Érvényesíthető-e ez az igény? Van-e res judicata? Mi itt a helyes álláspont? A kérdés nem egyszerű. A régi és új törvények összehasonlításából több ily kollizióra vezető esetet fel lehetne hozni. Ez azonban jelen értekezés keretét túlhaladná és csak arra akartunk utalni, hogy mily fontos az, hogy helyes elvi alapra kell helyezkedni. Ezért ós nemcsak a házadómentességért fontos az itt felsorolt kérdés. A közigazgatási bíróság igen gyakran lesz kénytelen ily kolliziók eseteit megoldani. Ezért biztos, szilárd, jól meggondolt elvi alapra kell helyezkedni, mert különben könnyen lejtőre jutunk, melyen azután nincs megállás. A legnagyobb óvatosságra van tehát szükség. Videant consules! «A jövedelmi adó és a szegény ember.» Ezen cím alatt e folyóirat 1912. évi decemberi számában dr. Reiner Ede illusztris tollából megjelent közlemény az új kereseti adóról szóló végrehajtási utasítás alapján arra a meglepő következtetésre jut, hogy 1913 január 1-től kezdve az ipari munkás — ha jövedelme az adómentes létminimumot meghaladja — kereseti és jövedelemadót fog fizetni. A közlemény írójának általánosan elismert kiváló egyénisége, mert hiszen csekélyebb tekintélytől ez a merész következtetés üres szó gyanánt hangzanék el, és a közönség részéről az új egyenes adótörvényekkel szemben mutatkozó és sok oldalról mesterségesen gerjesztett animozitás talán indokolttá teszik, hogy röviden visszatérjünk erre a kérdésre és a törvény alapján megvilágítsuk. Ha a jövedelmek változatos sorából azzal a szándékkal emelünk ki egyet, hogy megállapítsuk, vájjon az általános kereseti adó alá tartozik-e, akkor bizonyára az új egyenes adótörvényeknek azt a szakaszátfogjuk felütni, mely így kezdődik, az «általános kereseti adó alá tartozik mind az a jövedelem ...» stb. És 25