Adó- és illetékügyi szemle ,1913 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - A házadótörvény visszaható erejéről. Adalék a törvények kolliziója kérdéséhez

Schuster: A házadótörvény visszaható erejéről. Ebben a tételben van kérdésünknek egyik fősúlya; szerzett jogról van szó. Szerzett jog alatt pedig oly jogot értünk, mely valakit (akár fizikai, akár jogi személyt) meghatározott jogalapnál fogva megillet vagy valamely tárgygyal össze van kapcsolva,*) vagyis a szerzett jog egy meghatározott jogalapból származó, in concreto keletkezett subjectiv jog. Ha tehát a régi törvény hatálya alatt ily szerzett jogok keletkeztek és az új törvény azokat hatályon kívül nem helyezi, akkor az általánosan elfogadott jogszabály az, hogy a szerzett jogokat respektálni kell. Miért lenne ez már épen a házadótörvényekre vonatkozólag máskép ? Ezt nem birjuk belátni. Az ugyanis, ki a régi házadótörvény alapján állandó házadómentességet nyert, milyen helyzetben van? Kétségtelen, hogy jogot szerzett. A régi törvény által felállított jogszabályoknak megfelelve, kérte az adómentesség megadását, megadták, mi által az adómentesség jogát megszerezte. Ez oly világos, hogy ahhoz semmi kétség sem férhet, mert az illető egy meghatározott jogalapból származó konkrét sabjectiv jogot szerzett. Ehez a jus quaesitumhoz, az új törvény világos rendelkezése nélkül, hozzá nyúlni nem szabad; ha mégis megteszszük — jogfosztást követünk el. Azt lehetne ezzel szemben felhozni, hogy az mind szép dolog, és magánjogi viszonyok rendezésénél el is fogadható, de már közjogi jellegű adótörvényeknél ezeket az elveket nem lehet ily mereven alkalmazni. Az aggályoskodók megnyugtatása végett nem akarunk csak arra utalni, hogy — a mint fent már mondtuk — azok az elvek igenis a közjogi jellegű törvényeknél is alkalmaztatnak, hanem felhozunk egy konkrét példát. Unger a fent id. munkájában ugyanis épen ott, hol kiemeli, hogy ha meghatározott személy valamely konkrét szubjektiv jogot megszerzett, melyet a régi törvény alapján megállapítottak, ezt az új törvény érintetlenül hagyja, mint egyik példát épen azt hozza fel, hogy a szerint a szabály szerint bírálandó el az az eset is, «midőn az új törvény az új házak husz éves adómentességét megszüntetné.)) («In gleicher Weise ist der Fali zu entscheiden, wenn etwa ein neues Gesetz die zwanzigjáhrige Steuerfreiheit eines neuen Hauses aufhöbe.»**) Ha már ily tekintély, mint Unger, a kérdést épen az adótörvényekre és épen a házadómentességre nézve így oldja meg, és a «közjogi jelleg» dacára a fent ismertetett alapelveket ily esetben alkalmazandóknak találja, úgy hogy a már megadott adómentességet az illetőtől elvonni nem szabad, talán nekünk se kellene aggályoskodnunk és ezzel kérdésünk fejtegetését be is lehetne fejezni. Minthogy azonban nem csak ily tekintélyek súlyával, hanem lehetőleg jogi érvelés meggyőző erejével is óhajtjuk e kérdést tisztázni, felhozzuk még a következőket. Az a szabály, hogy a törvénynek rendszerint nincs visszaható ereje, a fő szabály ugyan, mely *) Unger, u. o, **) Unger, System I. 120. 1. 26, jegyz. 21