Adó- és illetékügyi szemle ,1913 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - A házadótörvény visszaható erejéről. Adalék a törvények kolliziója kérdéséhez

Schuster: A házadótörvény visszaható erejéről. dologra, hanem a törvények időbeli uralmának kérdésére óhajtjuk fektetni, habár az kétségtelen, hogy ítélt dolog is fenforog, a mint azt látni fogjuk. A törvények időbeli uralmára vagy a régi és új törvény közötti kolizióra nézve a jogtudományban ma már teljesen megállapodott nézet jut kifejezésre, úgy hogy ma már ezen a téren teljesen kialakult felfogás van, melyet mindenki ismer és követ és ezért csakis emlékezetünkbe való idézés kedvéért emeljük ki a következőket. Minden nemzetnél, minden időben és minden jogrendszerben elfogadott elv egyfelől az, hogy lex posterior derogat priori, azaz az új törvény hatálybaléptével az ugyanazon élet- és jogviszonyokat szabályozó előbbi törvény megszűnik, ós az új törvény hatálybaléptétől éezdve azok az élet- és jogviszoüyok az új törvény szerint szabályozandók; másfelől — annak korrelátumaként — elfogadott elv az, hogy az, amit a régi törvény alapján már szabályoztak, ujabbi szabályozás alá nem veendő, ha csak az új törvény azt elő nem írja. Ezek az általánosan elfogadott elvek, melyek még azzal egészítendők ki, hogy az új törvénynek kétség esetén visszaható erőt tulajdonítani nem szabad, alkalmazást nyernek egyaránt úgy a magán, mint közjogi jellegű törvényeknél*) Sőt tovább megyünk, mert elfogadott tétel az is, hogy abból, hogy az új törvényt visszaható erővel felruházták, még nem következik, hogy azok az esetek is, melyek a régi törvény alapján határozattal elintéztettek, az új jogszabály alá tartoznának «mert az a legnagyobb valószínűtlenség, hogy a törvényhozás a már elintézett jogviszonyt sírjából újból fel akarná támasztani)) mondja erre vonatkozólag Windscheid.**) Midőn arra a kérdésre akarunk helyes választ adni, vájjon melyik törvény szerint birálandók el oly jogi tényeknek következményei, mely tények a régi törvény hatálya alatt keletkeztek, — értve jogi tények alatt mindazokat a tényeket, melyek mint a jogra relevánsak, jogok keletkezésére vagy megszűnésére befolyással lehetoek — a válaszadásnál szem előtt tartandó, hogy minden törvénynek kétségbe vonhatlanul az a célzata, hogy az életviszonyokat jogviszonyokká emelje.***) AZ életviszonyok pedig az által válnak jogviszonyokká, hogy valamely meghatározott törvény alá esnek. Meghatározott törvény alá pedig nyilván már keletkezésük időpontjában esnek, úgy hogy az által a keletkezésükkor létezett törvény bélyegét mintegy magukon hordják.****) Ezekből a tételekből — melyekre nézve hangsúlyozzuk, hogy azok úgy a magán- mint a közjogi jellegű törvényekre nézve állanak, és melyeknek helyessége ellen soha senki kifogást nem emelt és nem is emelhetett, mert a jogfejlődés történeti következményei, — következik az a szintén mindenütt és mindenkor elfogadott két kapcsolatos jogtétel, hogy a törvénynek nincs visszaható ereje és az új törvény a szerzett jogokat érintetlenül hagyja. *) Holtzendorff, Rechtslexikon, III. 496 ok. L. Regelsberger. **) Windscheid, Pandekten I. 115—116. 1. és 4. jegyz. ***) Unger, System. I. 20. §. ****) Unger, u. o. 20