Adó- és illetékügyi szemle ,1913 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - A házadótörvény visszaható erejéről. Adalék a törvények kolliziója kérdéséhez

Schusfer: A házadó (örvény visszahaló erejéről. Az adó törlésére (leírására) vonatkozó kérés a tőkekamat és járadékadónál*! nincsen fixirozva, csupán a visszaható törlés lett 5 évre korlátozva. Viszont a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójánál**), az általános kereseti adónál***), a jövedelemadónál****) a törlésre, illetve az apasztásra irányuló bejelentés az adókötelezettség megszűnésétől, illetve az igény beálltától számított 15 nap alatt a kir. pénzügyigazgatósághoz (kir. adó felügyelőnél) benyújtandó, mert különben a törlés vagy adoleszállítás csak a bejelentés napjától adható meg. A törlésre, leírásra vonatkozó ezen igény azonban csak az elévülési határidőben, vagyis 5 éven belül érvényesíthető. Amint látjuk tehát, e törvényes rendelkezések formális jogorvoslat vagyis az újrafelvétel nélkül is kellően biztosítják az adókötelezettek alanyi jogait érhető sérelmek orvoslását. Lássuk ezek után a felebbezést. A A házadótörvény visszaható erejéről. Adalék a törvények kolliziója kérdéséhez. Irta dr. Schuster Rudolf kir. közigazgatási Ítélőbíró. Az új házadótörvény (1909. évi VI. t.-c) 1910-ik évi január hó 1-én életbe lépett és a régi házadótörvényeket (1868. évi XXII. t.-c, 1870-ik LI. t.-c. stb.) hatályon kívül helyezte anélkül, hogy a régi és új törvénynek egymáshoz való viszonyát szabályozta volna. Ezért természetes, hogy a törvények kolliziójának esete csakhamar felmerült, a mint azt pl. a következő konkrét eset mutatja: A régi házadótörvény alapján valamely épületre nézve az állandó házadómentességet jogerősen megadták és a háztulajdonos az új házadótörvény életbe lépésekor a házadómentesség élvezetében van. A pónzügyigazgatóság azonban abban a nézetben lévén, hogy az új házadotörvény értelmében a házadómentesség megadható nem lenne, nem törődve semmivel, az adómentességben részesített házra — mintha nem történt volna semmi — pure et simple a házadót kiveti. Ez az eljárás tekintélyes oldalról helyeslésre talált és még hozzá tesszük, hogy a pénzügy igazgatóság nem csak jogosítva, de kötelezve is volt, így eljárni. Ez a felfogás minden jogászt komoly gondolkodásba ejthet és komoly aggodalmakkal tölthet el. A mit az előbbi törvény hatálya alatt az arra hivatott hatóság, vagy esetleg a közigazgatási bíróság a törvény alapján szabályszerű eljárás útján végérvényesen megállapított — most már nem érne semmit ? Dacára annak, hogy az új törvény visszaható erővel felruházva sincs, dacára annak, hogy szerzett jogról, ítélt dologról van szó? Ez lehetetlen! A jelen kérdés megoldásánál a fősúlyt egyelőre nem az ítélt *) 1909: VII. t.-c. 7. §, 1910. PVÍ 50 000 P. M. R. 10. §. **) 1909: VIII. t.-C 10. §, 1910 évi 75.000 sz. P. M. R. 10. §. ***) 1909 : IX. t. c. 10 §, 1912. évi 28.' 00 sz P. M. R 10. §. ***•) 1909 : X. t.-c. 64- §, 1911. évi 84.000 P. M. R. 90. §. 19 2*