Adó- és illetékügyi szemle, 1912 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1912 / 1. szám - Az új adótörvények hatása a közigazgatási bíróság ügyforgalmára

Wlassics: Áz új adótörvények hatása a közigazgatási bíróság ügyforgalmára. két tagot nevez ki, kettőt az alispán vagy a polgármester; kettőt a kereskedelmi és iparkamara választ. A tagok nagyobb részét tehát a közbizalom juttatja tisztségükhöz. Ez a bizottság, ha arra való egyénekből áll, a polgárok érdekeit a kincstárral szemben valóban megvédelmezheti. A felszólamlási bizottságba a pénzüg3^minister nevez ugyan ki három tagot, de az elnöki állás betöltése a belügyministert illeti, három tagot pedig a törvényhatóság, illetőleg a kereskedelmi és iparkamara, továbbá az ügyvédi kamara választ. A függetlenség legalább is a hivatalnoki alárendeltségben rejlő függő helyzet szempontjából itt is biztosítva van a tagok többségénél. Ezek a bizottságok a helyi viszonyokkal közvetlen tapasztalatból ismerősek lévén, minden különös szaktudás nélkül is az adózó vagyoni viszonyainak és jövedelmeinek megbírálására alkalmasabbak, mint a csupán szakemberekből álló bíróság, melynek tagjai azokat a viszonyokat és körülményeket, amelyeknek ismerete folytán állapították meg az adót, nem ismerik. Ezek a bizottságok ezekben a kérdésekben jury-szerüleg ítélnek és így a méltányosság követelményeit is teljesíthetik, míg a szakbíró könnyen a «summum ius summa injuria» veszedelmes útjára tévelyeghet. Mindezeket, de különösen azt a tapasztalatot megfontolva, melyet a közigazgatási bíróság judicaturája éppen ezen a területen oly szembetűnően nyújt ós ami Wekerle Sándort is a panasz korlátozásának javaslatba hozatalára indította, megfontolásra méltónak találom a panasz bizonyos irányú korlátozását. Mindenesetre csak olyan korlátozást, mely a valódi jogsérelmek orvoslását biztosítja. Biztosítani kellene a panaszjogot a kincstár képviselőjének abban az esetben, ha a felszólamlási bizottság a kivető bizottság által megállapított adót lejebb szállította, és ha a létminimumot helyt nem álló indokok alapján állapították meg. Az adókötelesnek pedig mindenesetre biztosítani kellene a panaszjogot, ha a felszólamlási bizottság a kivetett adót felemelte, ha az adó alapjául szolgáló jövedelem nem ugyanazon felszólamlási bizottság területéről folyik, és ha a létminimum helyt álló indokok alapján nem állapíttatott meg. Meg kellene adni még a panaszjogot az érdekelt felek bármelyikének, ha a következő kérdések döntendők el: a) a nyers bevételből a törvény szerint valami levonható-e, vagy sem, b) valamely jövedelem adóalapul vehető-e vagy sem, c) a bizottság alakulásában, vagy eljárásában a törvényes szabályok megsértettek. Nem kell mondanom, hogy ez a korlátozás lehetővé teszi a panaszjogot arra az esetre is, ha a két bizottság abban a kérdésben, hogy az adózó nyers bevételeiből mi vonható le, egybehangzó határozatot hozott. Ezzel a korlátozással valószínűleg jelentékeny 8