Adó- és illetékügyi szemle, 1912 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1912 / 1. szám - A parcellázási illetékről

Illetékügy. — Joggyakorlat. előterjesztett kérelem jogos alapon nyugszik. Az 1881. évi XXXIV. t.-c. 19. §-ának b) pontja értelmében, ha valamely tárgy tulajdonjoga a haszonélvezeti jog szolgalmával ruháztatik át ingyenesen: a tulajdonjog szerzésétől járó illeték csak a szolgalom megszűnésétől számított 80 nap múlva fizetendő (hacsak a most jelzett törvényhelyben foglalt kivételes eset nem forog fenn). Minthogy pedig az illetékegyenérték alá eső jogi személy az 1887. évi XLV. t.-c. 6. §-a értelmében nemcsak illetéket, hanem tiz év elteltével illetékegyenértéket is köteles fizetni, az a kérdés, miszerint az 1881. évi XXXIV. t.-c. 19. §. b) pontjának felfüggesztő hatálya csak az illetékre vagy az illetékegyenértékre is vonatkozik-e. Az illetékegyenérték jogi alapja az, hogy a községek, egyházak és más jogi személyek (holt kéz) birtokában levő vagyon a közforgalom tárgyát rendszerint nem, vagy pedig csak hosszabb időközökben képezi, ezért aztán a kir. kincstár az ilyen vagyon után nem juthat annyi vagyonátruházási illetékhez, mint a természeti személyek tulajdonában levő s szabad forgalom tárgyát képező vagyon után: az illetékegyenérték tehát nem más, mint az elmaradt vagyonátruházási illeték (forgalmi adó) egyenértéke és így maga is illeték. Az illetékegyenértéknek eme jogi természetéből következik, hogy az 1881. évi XXXIV. t.-c. 19. §. b) pontjának az illeték függőben tartására vonatkozó határozmánya az illeték helyett később fizetendő illetékegyenértékre is joghatályos. Ellenkező felfogás mellett s a haszonélvezeti jognak tiz évet meghaladó tartama esetében az a visszás jogállapot állana be, hogy a szerzés után kiszabott illeték még nem volna esedékes, az illetékegyenértéket pedig már fizetni kellene, ez pedig nyilván ellenkeznék az illetékegyenértéknek amaz adójogi természetével, hogy ez az elmaradt vagyonátruházási illetéket pótolja. De magukból az illetékegyenértékre vonatkozó törvényes határozmányokból is levonható az a kövelkeztetés, hogy míg az illetékegyenértékköteles jogi személy a tulajdonjoggal ingyen megszerzett ingatlanra a haszonélvezeti jogot is meg nem szerzi, addig illetékegyenértéket követelni nem lehet. Nevezetesen : A bélyeg- és jogilletékek iránti törvények és szabályok 1808. évben kiadott első összeállításának 95. tétel D) pontja értelmében az ott megállapított 3'V8°/o-os illetékegyen érték az ingatlannak minden tiz évi ((birtoklási időtartamáért" volt fizetendő. Továbbá ennek a D) pontnak 6. jegyzete szerint a kiszabás alapját az ingatlan tiz évi átlagos jövedelme képezte s az adóalanynak ezt kellett bevallani, már pedig az illetékegyenérték alá eső jogi személy csak úgy vallhatja be a tiz évi átlagos jövedelmet, ha a haszonélvezeti jog is őt illeti. Ezeket az intézkedéseket a későbbi törvények, úgy mint az 1881. évi XXVI. és az 1887. évi XLV. t.-cikkek módosították ugyan, de ezek sem tartalmaznak olyan kifejezett rendelkezést, mely szerint a haszonélvezeti jog szolgalmával ingyen szerzett ingatlanokból már a haszonélvezet megszűnte előtt lehetne követelni az illetékegyenértéket, sőt az 1881. évi XXVI. t.-c. 20. §-a is kifejezetten az időközbon történő «birtokba lépés» esetére alkot jogszabályt. i5. (A m. kir. közigazgatási bíróság 161511912. Psz. határozata.) a) Bérelt ingatlanon a bérlő által emelt olyan épületek átruházása után, a mely épületeket az ingatlan tulajdonosa a bérlet lejárata után megválthat, ha pedig meg nem váltaná, a bérlő azokat csak lebontani és elhordani jogosult, ingatlan vagyonátruházási illeték nem követelhető. b) Részvénytársaság keletkezésekor alaptőke gyanánt ingóvagyonnak részvényekért való átvétele lényegében vagyonbetét s így azután a részvényilletéken kívül, más vagyonátruházási illeték nem követelhető. ítélet: A m. kir. közigazgatási bíróság a panasznak részben helyet ád, a panaszolt határozattal 22507 K 06 f-ben fenntartott vételi illetéket 1750 62