Adó- és illetékügyi szemle, 1912 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1912 / 1. szám - A kötelező könyvvizsgálat az osztrák jövedelemadónál

Siebenschein ; A kötelező könyvvizsgálat az osztrák jövedelemadónál. formaüsztikus vonás alakult ki, amely az adókivetés szerveinél tevékenységük tulajdonképeni célját teljesen elfeledtette. Elvitázhatatlan tény, hogy a hatóságoknak kérdezési joga igen sokszor nem a valóban releváns ténykörülményeknek megállapítására lett igényb9 véve, hanem oly módon éltek vele, hogy a felelet megtagadtassék, vagy hogy egy tökéletlen felelet provokáltassék. hogy azután a «hivatalbóli becslés» legyen alkalmazható, amelyet még jogorvoslat által sem lehet megtámadni, Nem lehet csodálkozni, hogy a gyakorlatnak ilyen súlyos visszaélései folytán a népesség egy része kötelezettségeitől eltántoríttatott, és harci állásba lett szorítva. Ennél pedig megesett, hogy tiltott eszközökhöz nyúltak: az adatok az igazság alatt maradtak, hogy a becslés esetleg ne emelkedjék a való állapotok fölé, hanem hogy azt mindenesetre csak elérje. Természetesen ilyen jelenségeket nem szabad általánosítani. Azokat inkább lélektanilag kell megmagyarázni. A legkevesebben szándékolják az adóeltitkolást, inkább csak egy túlzott megadóztatást kívánnak megakadályozni, amelynek az adóközegek legnagyobb részénél tapasztalt elvi bizalmatlanság folytán kitéve gondolják magukat, ha mindi árt a jövedelemnek helyes számbeli nagyságát ismerik be. Mások viszont a komolyság, értelem és rendszer hiánya folytan, amely éveken keresztül az adóhatóságok gyakorlatába befészkelődött, nem átallották azt, hogy alacsonyabb vallomásokkal előnyt érjenek el a maguk számára. Így állott elő a mai helyzet, amiért első sorban és túlnyomó részben a pénzügyi igazgatás teendő felelőssé, mert elmulasztotta azt. hogy a közönséget mértékletes higgadtsággal és bizalommal egyrészről, okos eréllyel és szigorúsággal másrészről nevelje, hogy a bizottságot kötelezettségeinek teljesítésébe bevezesse és kitanítsa, saját közegeinek túlkapásait elnyomja és mindenekelőtt annak a törvénynek alapelveit respektálja, amelyet önmaga javasolt! Sajnos, a pénzügyi közigazgatás elzárkózik ezen megfontolástól. Ahelyett, hogy az eddigi gyakorlatnak, amely épenséggel kizárja az adózó közönség iránti bizalmat, véget vetne, ahelyett, hogy az adóköteles megszabadíttassék a jogtalanság érzetetol. és ahelyett, hogy visszatérne a hatályban levő törvény intencióira, még egy nagyobb eltávolodást tervez azzal, mis-érint kötelességévé teszi mindenkinek, hogy gazdálkodási könyveibe betekintést engedjen. Mindenki előtt világos, hogy ezáltal a törvény modern alapelvei valósággal megsemmisülnek. A törvény ugyanis egyrészről bízik az adókötelesek lelkiismeretességében, azok adatainak teljes szavahihetőséget kölcsönöz, szigorú büntetéseket állapít meg a bizalom megszegésének korrektivumául, és azonkívül másrészről tiszteletbeli bizottságokat tesz meg birákul. hogy az adókötelesek adatainak megbízhatósága felett ítélkezzenek. Á kormányjavaslat az említett intézkedés által azonban rendőri intézkedést visz be egy törvénybe, amely lojális és helyes alkalmazás mellett az adómorált szanálta volna, Olyan intézkedés ez, amely a személyi jövedelemadónak amúgy is a polgároknak magánviszonyaiba igen mélyen belenyúló intézményét még lényegesen érzékenyebbé alakítja és okvetlenül oda kell, hogy vezessen, hogy az egyes társadalmi rétegek J:i;:i'tt meglevő súrlódások még erősen megnagyobbodjanak. Azt kellene hinni, hogy az adózó polgárság 33 3