Adó- és illetékügyi szemle, 1912 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1912 / 1. szám - Az új társulati adóról szóló végrehajtási utasítás

Komin: Az új társulati adóról szóló végrehajtási utasítás. 8. pontjában kifejezetten meg vannak említve. Szóval a törvény és a végrehajtási utasítás szemrehányással éppen nem illethetik egymást. Közbevetőleg itt említjük még meg, hogy ezeknek a levonásoknak a kamatok 70 százalékára való korlátozása az új szabályozással megszűnik. De kitűnik a 17. §-ban adott felsorolás állítólag taxativ természetének az ellenkezője abból is, hogy úgy a törvény, mint a végrehajtási utasítás a következő 18. §-ban sorolják fel a levonandó tételeknek egy másik részét, pl. az árfolyamnyereséget és a reálisait árfolyamveszteséget stb. Arni^ már most magukat a levonható tételeket illeti, ismeretes, hogy az érvényben levő törvény a legnagyobb rendszertelenséggel sorolja fel a különféle nyereségi és veszteségi tételeket — az igazgatási és üzleti költségek alatt. Sok jót ebben a tekintetben az új társulati adónak végrehajtási utasításáról sem mondhatunk. Előrebocsátjuk, hogy a végrehajtási utasítás a nyereség- és veszteségszámlában való «kiadásbahelyezés»-ről beszél, ami a könyvvitelben teljesen ismeretlen megjelölés. A levonható tételek felsorolásnál pedig azt mondja bevezetésül, hogy azok levonhatók, ha a vállalat a mérlegben (a nyereség- és veszteségszámlában) még nem helyezte volna kiadásba őket. És ezek között sorolja fel az előző évről áthozott nyereség-maradványokat, az ingatlanokból származó jövedelmet stb., tehát olyan tételeket, amelyeknek az eredményszámlán való «kiadásba helyezéséről» beszélni nem lehet. Helyesebb csoportosítással azt kellene mondani, hogy a nyereségnek adóköteles jövedelemmé való átalakítása céljából meg kell különböztetni a számításba nem vehető nyereséget, a számításba nem vehető veszteséget és a számításba veendő veszteségi tételeket. Az első csoportba tartozik a mult évről áthozott nyereség, az ingatlanokból származó jövedelem stb., amelyeket tehát a nyereség- és veszteségszámla egyenlegéből le kell vonni, a második csoportba a vállalat nagyobbítására, adósságtörlesztésre stb. fordított összegek, míg a harmadikba az összes passzív kamatok, üzleti költségek stb. tartoznak. Az egyes levonható és le nem vonható tételeket nincs szándékunkban egyenként a végrehajtási utasítás alapján ismertetni, mert a felsorolás és a rájuk vonatkozó intézkedések túlnyomó részben megegyeznek a törvényben foglaltakkal. Behatóbban óhajtunk azonban foglalkozni a végrehajtási utasításnak a leírásokra és tartalékokra vonatkozó részével, ahol éppen a végrehajtási utasítás intézkedéseit sok tekintetben hézagosaknak kell tartannuk. Pedig a mai állapottal összehasonlítva, elég beható szabályozásban részesültek a végrehajtási utasításban a leírások e's a tartalékok. Kétségtelen, hogy ami az egyes mérlegtételeket (leltári értékek) illeti, az adóhatóságnak a legtöbb esetben úgy kell azokat elfogadnia, amint a nyilvános számadásra kötelezett vállalat értékelte, mert ennek a felfogásnak az ellenkezője beláthatatlan bonyodalmakra vezetne. Áll ez első sorban a mérlegben felvett eladásra kerülő tárgyakra, tehát a különféle készletekre stb., amelyeknek értékelésébe az adóhatóság csak abban az esetben avatkozhatnék, ha azoknak értékelésénél az adómegrövidítés határozottan előtűnnék. Az üzemi és befektetési tárgyaknál, amelyeknek értékelése főleg a 27