A kartel, 1933 (3. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 1. szám - Kartelbizottság és kormányválság

1. szám A KARTEL 7 szűnését, mert abban olyan illetékes tényezők tollából találtunk cikkeket, hogy ezek által e lap enyhítette a kartelkérdéssel foglalkozó hivatalos szervek és a közvélemény széles rétegei között levő tátongó art és kissé megtömi igyekezett az exkluzivitás jegét, mely az intézkedésre hivatottakat az intézkedések által érintettektől elválasztja. A nyilvánosság teljes kizárása hazai kartelellenőrzésünk egyik legnagyobb hibája és azt eredményezi, hogy például szerkesztőségünk a német karteljog fejlődéséről sokkal jobban van informálva a szaklapokban közölt nagyszámú kartelbírósági határozatokból, mint a hazai idevágó eseményekről. A „Kartel Szemle" rendelkezett azokkal az összeköttetésekkel, melyek ahhoz szükségesek, hogy a kartelellenőrzés misztikus homályába behatolva egy-egy elejtett hírmorzsát hozhatott a nyilvánosságnak. Ezentúl ismét a napilapok tendenciózus híradásaira vagyunk utalva, ha teoretikus karteljogi érdeklődésünket gyakorlati esetek tanulságaival akarjuk megtermékenyíteni. Kartelbizottság és kormányválság. Kéthónapos időközökben megjelenő lapunk néha kénytelen olyan jelenségekre visszanyúlni, melyeket a napi események lázas menete első tekintetre már túlhaladott. Ha azonban valamely történésnek elvi jelentősége van, úgy visszatérünk rá még akkor is, ha napi aktualitását már el is vesztette. A .Ka ?-o/i/*-kormány bukását követő kormányválsággal egyidejűleg Kartelbizottságválság is támadt, mert a kormányrajutott Gömbös Gyula miniszterelnöknek a Kartelbizottság tagjai felajánlották a lemondásukat viselt tisztségükről és sajtónyilatkozatokban azzal indokolták eljárásukat, hogy nem tartanák ildomosnak helyükön maradni, mikor nem ismerhetik, hogy az új kormány politikája nem-e teszi a Kartelbizottság személyi összetételének megváltoztatását szükségessé. E kérdés hullámai azóta elsimultak, a személyi problémák megoldódtak; megmaradt azonban az a tény, miszerint a Kartelbizottság saját szerepének értékelésénél olyan alapjában helytelen felfogásról tett tanúbizonyságot, hogy azt nem hagyhatjuk szó nélkül. Karteltörvényünknek amúgyis az adja meg jellegét, hogy a kormány a kartelellenőrzés egész feladatát független szervek kikapcsolásával saját hatáskörébe utalta. Lapunknak nem jelent meg eddig olyan száma, melyben ez ellen valamilyen vonatkozásban tiltakozásunkat és rosszalásunkat kifejezésre ne juttattuk volna, ezúttal tehát megelégszünk az arra való utalással, hogy véleményünk szerint a kartelkérdés szabályozása csak a pártpolitikai tényezőktől a lehetőség szerint független szervek, elsősorban a bíróságok által képzelhető. A törvény nem ezt az utat választotta, hanem minden hatáskört a miniszter kezébe adott, de ezen tény brutális jelentőségének enyhítésére a miniszter mellé tanácsadó szerv gyanánt egy bizottságot szervezett, melyben a kartelkérdés által érintett érdekcsoportok képviselői szakértői minőségben foglalnak állást felmerülő kérdésekben. Ámbár állásfoglalásuk nem köti a minisztert semmiféle riányban sem, mégis azt a látszatot keltette, hogy a kartelkérdés mikénti irányítása nem a miniszter diszkrecionális joga, hanem abba a szaktekintélyeik közvetítése mellett érdekelteknek is beleszólása van. A Kartelbizottság értékéből levont, hogy tanácsainak igénybevétele a miniszter szabad belátásán múlik, továbbá, hogy a tagok kinevezése is miniszteriális jog lett. De mégis maradt egy halvány illúzió, hogy a politikailag függő miniszteren kívül egy előkelő erkölcsi testület is létezik, mely szavát felemelheti, ha anomáliákat tapasztal. Ezt az illúziót tette tönkre a Kartelbizottság lemondása a kormányválság alkalmából; ez ugyanis a bizottsági tagságnak egészen „főispáni" értelmezése. A főispánok szokták felajánlani lemondásukat kormányváltozás alkalmából, ami természetes is, mert a főispán alkotmányunk szerint a mindenkori kormánynak képviselője, politikai exponense a vármegyében; az ilyen személyes bizalmon alapuló állást szükségszerűleg fel kell ajánlani, ha a főispáni minőségben képviselt kormányzatban változás áll be. De a kartelbizottság a szakértelmet képviseli egy speciális kérdés terüleétn; a kormányok változhatnak, de a szakértők rátermettségén ez még nem változtathat. Jól tudjuk, hogy a kormány olyan hatalmat jelent, hogy azzal a Kartelbizottság amúgysem szállna szembe, a kormányzati szellem tehát bizonyos fokig amúgyis rányomja a maga bélyegét a körülötte működő mégoly független szervekre. És mégis ártott saját tekintélyének a Kartelbizottság, amikor a kormánytól való függőségét ilyen drasztikus őszinteséggel feltárta a közvélemény előtt. Miként várhat a közvélemény ezek után bátor állásfoglalást valamely kényesebb kérdésben, ha a Kartelbizottság annyira a mindenkori kormány szolgálatában állónak tekinti magát, hogy kormányválság után előbb felveti a bizalmi kérdést, vájjon az új kormány is ezt az összetételű bizottságot óhajtja-e a kartelkérdés területén szócsövének tekinteni? Az erről szóló hír bejárta a napisajtót, — tudtunkkal minden kommentár nélkül. Ez azt mutatja, hogy a közvélemény milyen kevés jelentőséget tulajdonít a karteltörvénynek és mennyire nem mélyedt el annak szellemében, amikor is rá kellett volna jönni arra, hogy e törvény egész alkotmányos elgondolásával ellenkezik, hogy a Kartelbizottság a mindenkoi"i kormányok határozatainak megafonja legyen . .. — „Ungarn unter Kartellaufsicht" cím alatt a Kartell-Rundschau 10-ik ez évi számában dr. Werner Berger, Nürnberg tollából cikk jelent meg a magyar karteltörvény életbeléptetése óta eltelt esztendőről. A cikk igen rózsás színekben látja a kartelellenőrzésünk eredményeit és igen nagy elismeréssel illeti a Kartelbizottságnak az Árvizsgáló Bizottsággal karöltve keresztülvitt árcsökkentési akcióját. A belföldi közvélemény talán kevesebb elismeréssel adózik az eddigi eredmények tekintetében, de azért örülnünk kell, ha a külföld jogrendszerünk egy fontos, modern ágát ilyen eredményes színekben látja. Néhány tárgyi tévedés tekintetében szerkesztőségünk helyreigazító közleményt küldött a Kartell-Rundschaunak, amely mindig érdeklődéssel viseltetik a magyar karteljog fejlődése iránt. Az idézett cikk legérdekesebb adatai a Konjunktúrakutató Intézetünknek az a táblázata, mely Magyarországra nézve 1929 óta összehasonlítja a kartelbe tömörült vállalatok cikkeinek árfejlődését a szabad versenynek alávetett cikkek árának alakulásával. Ezt a táblázatot érdekességénél fogva az alábbiakban mi is közöljük: 1929 március 31 . . . 95.5 95.8 június 30 ... . 89.1 96.8 szeptember 30 . . 89.4 98.7 december 31 . . . 88.8 100.1 1930 március 31 . . . 85.5 101.2