A kartel, 1933 (3. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 1. szám - Kartelbizottság és kormányválság

8 A KARTEL 1. szám június 30 . . . . 81.3 104.9 szeptember 30 . . 76.6 108.8 december 31 . . . 74.3 107.8 március 31 . . . 68.0 107.4 június 30 . . . . 66.2 106.8 szeptember 30 . . 66.1 106.3 december 31 . . . 72.9 110.4 március 31 , . . 68.0 107.4 június 30 . . . . 60.9 108.6 augusztus 31 . 63.2 105.5 Ezen tabellából azt a következtetést vonja le a cikkíró, hogy a kartelek kezében levő árak egyáltalában nem vettek tudomást a konjunktúra megszűnése nyomába lépett depresszióról, hanem változatlanul emelték az árak színvonalát egész addig, míg 1932 nyarán a krízis annyira kiélesedett, hogy a karteláraknak is néhány százalékkal csökkennie kellett. De még ekkor is 105-ön állott az index, vagyis az árak átlagos színvonala még mindig meghaladja a konjunkturális 1925—1927. éveknek 100-al jelölt átlagát. Vigaszunkul szolgálhat ezen szomorú jelenséggel szemben a cikkírónak utalása Wagenführ legújabb művére (Konjunktur und Kartelle, Berlin, 1932), amely a kartelárak németországi alakulására nézve teljesen hasonló eredményre jut. Éppen ezek a tények vezették a kormányzatot Németországban is a legélesebb fellépésre a kartelek merev árrendszerével szembe, amelyek a végletekig védekeznek az ellen, hogy az általános depresszióval számolva saját áraik leszállítását keresztülvigyék. A Kartelbíróság újabb ítélete. Karteltörvényünk, mely egyrészről a Kartelbíróságot létesítette, ugyanakkor csupán igen keskeny rést engedett, melyen keresztül egy-egy jogeset ezen bíróság elé szivároghat. Ez a keskeny rés — a választottbírósági ítéletek megtámadhatósága a kincstár jogügyi igazgatósága útján. Kartelek feloszlatása iránt a miniszter saját hatáskörében tud kellő eréllyel intézkedni, ehhez nem szükséges a közérdekű kereset indítása a Kartelbíróság előtt. Viszont úgy látszik, hogy a választott bírósági ítéletek hatálytalanítása iránti közérdekű keresetek indításának nagyobb gyakorlati jelentősége lesz. A törvénynek idevonatkozó 13-ik §-a következőképpen hangzik: „Ha a választott bíróság az e törvényben szabályozott megállapodáson, határozaton, tevékenységen, vagy magatartáson alapuló vitás kérdésben hoz határozatot, azt a m. kir. kincstári jogügyi igazgatóságnak kézbesíteni köteles. A kézbesítéstől számított 15 nap eltelte előtt a választott bíróság határozatát nem lehet végrehajtani." A törvény eredeti intézkedése szerint tehát az volna az eljárás, hogy a kincstár jogügyi igazgatósága hivatalból kézhez vesz minden kartelvonatkozású választott bírósági ítéletet és ezek közül kiválasztja azokat, melyekben a közérdek sérelmét látja veszélyeztetve. Ez utóbbiakról jelentést tesz a kereskedelmi miniszternek, aki, ha magáévá teszi a jogügyi igazgatóság álláspontját, utasítja ez utóbbit a közérdekű kereset megindítására. Ez az út nemcsak bürokratikus tekervényességével teszi lehetetlenné, hogy a megszabott 15 nap alatt a Kartelbíróságnál befusson a közérdekű kereset, de lehetetlenül nehéz feladatot ró a jogügyi igazgatóságra. A választott bíróság által beterjesztett ítéletből ugyanis a legritkább esetekben lehet annak alapját képező kartelszerződésre nézve következtetni, még kevésbé lehet azonban annak közérdekellenességét megállaptíani. Az ugyanis a legnehezebb kérdések egyike, hogy egy kartelszerződés, melyre az ítéletben utalás történik, miként befolyásolja a fogyasztók és a közgazdaság érdekeit. Örömmel látjuk, hogy a gyakorlati élet segítségére siet a törvény hiányainak. A kir. Kúria által a napokban eldöntött konkrét ügyben a választott bíróság az ítéletét be sem terjesztette a kincstár jogügyi igazgatóságának, mert e bíróság a felperes álláspontját tette magáévá, aki szerint pedig a kérdéses megállapodásnak és az egész jogviszonynak semmi köze nincs a kartelekhez és a karteltörvényhez. így az ügy egyáltalában nem is kerülhetett volna a Kartelbíróság elé. Azonban az elmarasztalt alperes mégis módot talált arra, hogy a karteltörvényből segítséget merítsen magának: bejelentést tett a kereskedelmi minisztériumnak, melyhez mellékelvén az annak idején létrejött megállapodást, véleményt kért arra nézve, hogy ez a szerződés — kartelszerződésnek tekintendő-e? Ezen beadványból szerzett értesülést a minisztérium a kérdéses megállapodásról és az annak alapján összeült választott bíróság ítéletéről. Eldöntendő kérdés csupán az volt, hogy a megállapodás kartelszerződésnek tekintendő-e, mert ha ez az eset forog fenn, akkor ebből úgyszólván automatikusan következik annak semmissége. Ugyanis a szerződés nem lett a karteltörvény előírásának megfelelően a nyilvántartásba bejelentve, ez pedig önmagában okot képez a szerződés semmisségének kimondására. A minisztérium az eléje terjesztett megállapodást tényleg kartelszerződésnek tekintette és a bejelentés elmulasztásának címén utasítást adott a közérdekű kereset megindítására a kincstár jogügyi igazgatóságának a per lefolytatására. A Kartelbíróság igen gyorsan meghozta döntését, melyben helyt adott a kincstári igazgatóság keresetének és a bejelenteni elmulasztott kartelszerződést hatálytalannak tekinti és így az annak alapján összeült választott bíróság ítéletét érvényteleníti. Bár a Kartelbíróságnak fennálása óta hozott ezen második ítéletében is formai kellék — a bejelentés — elmulasztása képezi a kartelszerződés hatálytalanításának indokát, mégis már tartalmaz érdemi állásfoglalást is, mert az érdekelteknek az volt a védekezése, hogy a kérdéses megállapodás nem minősülhet kartelszerződésnek, így a bejelentés elmulasztásáról sem lehet szó. A határesetek elbírálása, hogy vájjon valamely konkrét megállapodás kartelnek tekintendő-e, a karteljog egyik állandóan visszatérő és leggyakorlatibb problémája. Éppen ezért vissza fogunk térni a Kartelbíróságnak ezen a fentiekben csupán vázlatosan ismertetett ítéletére, mihelyt az indokolás eredeti szövege birtokunkban lesz. Addig is jelezzük azonban, hogy úgy a minisztérium, mint a Kartelbíróság igen tág értelemben interpretálja a törvény kereteit és lehetőleg a határeseteket is bevonja a karteltörvény hatáskörébe. Igen nagy fontosságot tulajdonítunk annak, hogy az ebben a kérdésben kifejlődő gyakorlatot ismertessük; az érdekelteknek ugyanis ismerniök kell a bíróság álláspontját abban a tekintetben, hogy hol szabja a határt a karteleknek tekintendő megállapodások körül? Ennek ismerete nélkül gyakran jóhiszeműen marad el a megállapodás bejelentése, ennek következtében pedig kérlelhetetlenül lesújt az egész ügylet semmissége.