A kartel, 1933 (3. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 5. szám - Kartel és horogkereszt

A KARTEL 5. sz. ami a jelenlegi német szellemnek tökéletesen meg is felel. A megbízhatatlansággal egyértelműnek minősíti azt az eljárást, ha az outsider üzemének körülményeit és a közgazdaság egyetemének érdekeit aLapul véve, a jó kereskedő gondosságát félretéve, szabja meg túialacsony árait és ezzel egészségtelen versenyt támaszt a kartelnek. Ebben az esetben nem tarthat igényt az outsidert megillető védelemre. Ez rendkívül helyes kiépítése a bojkott-jognak. Éppen ilyen objektív ismérvek ieisorolását találtuk volna helyesnek a vezetők „személyi megbízhatóságának" kritériuma helyett. Igen nagy fontosságú azonban a második törvény a kényszerkartelek alakításáról. Ebből már egészen nyilvánvalóvá válik, hogy a nemzeti szocializmus miként oldja meg elvi problémáját ezen kapitalisztikus alakulatok tekintetében. A nagytöke és a marxizmus elleni kettős harcából kialakulni látjuk az államszocializmus minderősebb kontúrjait. Nevezhettük volna ugyanígy gazdasági térre átplántált diktatúrának is — mindkettővel ugyanazt fejezzük ki: minden befolyásnak és minden hatalomnak központosítása, magángazdasági minden eddigi feladatnak kisajátítása. Minden szervezet jó, amely megfelelő gieichschaltolási eljárás után alkalmas arra, hogy azon keresztül a gazdaság feletti uralmat gyakorolni lehessen. Ilyennek tekinti a nemzeti szocializmus a kartelrendszert, ebben látjuk a magyarázatát annak, hogy jelenleg a kényszerkartelek alkotásáról adott ki törvényt, holott ennek az irányzatnak egyik legismertebb politikai írója: Gottfried Féder, Der deutsche Staat auf nationaler und sozialer Grundlage* című munkájában erről a kérdésről ekként írt: „Mammutvállalatok (koncernek, szindikátusok és trösztök) ellen felvesszük a harcot, ennek követelménye szükségszerűkig következik a kapitalista gondolat elleni általános harcunkból. Szindikátusok és trösztök célja egy bizonyos termelési körzetre nézve az azonos természetű üzemek összekapcsolása — árdiktatúra létesítése céljából." Vagy pedig vessük össze ezzel azt az álláspontot, melyet a „Die deutsche Wirtschaft" képvisel, amely a ,,Zeitschrift für nationalsozialistischc Wirtschaftsgestaltung" büszke alcímét viseli,** ezt írja * Nationalsozialistische Bibliothek, Heft 35, 7. Auflage, München, 1932. ** A nemzeti szocializmusnak a kartelkérdéssel szemben elfoglalt állásfoglalását igen érdekes kis tanulmányban gyűjtötte össze Horst Wagenführ a „Kartell-Rundschau" ezévi 7-ik számában. Érdekes és talán nem tekinthető egészen véletlennek, hogy egy szó kommentár nélkül gyűjti csokorba különböző forrásokból a nemzeti szocialista tényezők állásfoglalásait. „A nemzeti szocializmus a szabad koncern-, szindikátus- és trösztalakulások ellen foglal tudvalevőleg állási, meri az árak szabályozása ellenőrzés nélkül, monopóliumszerű szervezetek által a fogyasztók nagy tömegeire nézve veszélyt jelenthet.1' Más állásfoglalásokban viszont már előreveti árnyékát a jelenlegi helyzet. Ezek szerint ugyanis csak a szabad kartelalakulás, amely veszélyeket rejt magában — viszont az állami ellenőrzés alatt álló kartelek más elbírálás alá tartoznak. Ez a beállítás csak annyiban meglepő, mert hiszen Németországban a kartelek ugyan szabadon alakultak magán-iniciativából, de amint megalakultak, azonnal állami ellenőrzés alá kerültek, melyet megfelelő hatásköri megosztással gyakorolt a birodalmi gazdasági miniszter és a kartelbíróság. Jellemzően zavaros a nemzeti szocializmus ideológiájára, hogy ugyanakkor, amidőn minden lépése az államszocializmus felé hajtja a gazdaság életet — milyen súlyosan elítélő szavakat talál az orosz rendszerre, melyet az államkapitalizmusnak egyenesen megbélyegző jelzőjével illet. Ezt az egész ellentmondást kifejezően sűríti néhány mondatba dr. Ottó Wagener. - ' ' ,.A racionalizálás jelszava alatt keletkeztek olyan egyesülések, melyekből a trösztök és koncernek fejlődtek. Az olyan gazdaságpolitikából, melyben csak az erősebb joga az irányadó, keletkezik az állami monopólium és orosz minta szerint az államkapitalizmus. Mert ahol gazdasági józanság helyeit az erősebb joga van érvényben, ott mindig is maga az állam lesz, mint legerősebb, a végső győztes. A nemzeti szocializmus tud és akar arról gondoskodni, hogy ettől a veszélytől a német gazdaságot megóvja és megteremtse egy egészséges fejlődés előfeltételeit. Ha a jövőben kartelek megkötése az illető gazdasági ág érdekében szükséges lesz, akkor az illető kartel állami ellenőrzés alatt lesz." Ez az utolsó mondat különösen mély bepillantást enged a kormányra jutott párt felfogásába. A „Si duo facent idem non est idem" mondásnak magasabb kormányzati elvvé való emelése. Vagyis a kartelek elleni évtizedes hordóteteji szólamok hatályukat vesztik, ha „az illető gazdasági ág megkívánja" és ha a működés ,,á!lami ellenőrzés mellett történik". Csakhogy nem szabad elfelednünk, hogy a sokat gyalázott weimari NéSem helyeslést, sem gáncsot nem találunk, csakis a puszta idézeteket. Cikkírónak azonban ez az adatgyűjtemény hasznos szolgálatot tett, mert innen meríthette idézeteit a fenti fejtegetésekhez. *** Reichskommissar Dr. Ottó Wagener: „Nationalsozialistische Wirtschaftsauffassung und berufsstándischer Aufbau", Berlin, 1933. Wirtschaftspolitischer Verlag.