A kartel, 1933 (3. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 4. szám - Kartel vagy gentlemen agreament?

4. sz. A KARTEL 5 nyét, hogy elvágja az útját az ilyen szóbeli megállapodásoknak. Ezen felfogás szerint a legjobb recept a bejelentés alá tartozó kartelmegállapodások bejelentésének elmulasztása volna. Ha mégis rájönne az ellenőrző hatóság létezésére, akkor azt lehetne mondani, hogy „ez kérem, nem is kartel, mert nincs kötelező ereje tagjaira nézve, az pedig minden kartel előfeltétele". Miért nincs kötelező ereje a tagokra nézve? Mert a bejelentés el lett mulasztva, tehát a megállapodás magánjogikig semmis. Más kérdés aztán, hogy a kartelvezetőség a magánjogi semmiség ellenére minő eszközökkel tudja a megállapodás betartását kikényszeríteni; egy bizonyos, hogy nem bírói jogsegély igénybevételével. Más volna a végzés megítélése, ha indokolásában arra mutatna rá, hogy a panaszlottak gyárai a hazai gallértermelésben nem játszanak olyan domináns szerepet, hogy ha a két gyár között a verseny megszűnik, úgy ezzel a piac versenye is jelentékeny mértékben korlátozva volna. Ugyanis ama kérdés eldöntésénél, hogy valamely megállapodás kartelnek tekintendő-e, az egyéb jogi előfeltételek vizsgálata mellett azt is tekintetbe kell venni, hogy a megállapodáshoz csatlakozott iparűzők a szakma mely részét képviselik, hogy annak résztvevői összességükben alkalmasak-e a piac felett uralomra (Marktbeherrschung)? Mert ha az a helyzet, hogy egy szakmában 200 versenytárs működik és azok közül 15 egymással megállapodásra lép, akkor a karteljelleg eldöntéséhez legfontosabb annak megállapítása, hogy az együttműködő 15 vállalkozó jelent-e olyan gazdasági erőt, hogy akaratát a kívülmaradt 185-re rákényszeríteni képes. (Elvben ez nagyon is elképzelhető, ha a 15 nagyvállalat áll össze a 185 kisvállalattal szemben.) Ezt a kérdést kell eldöntenünk a gallérháborúságban is. Ha a két gyár együttműködése elegendő ahhoz, hogy irányítsa az ország (jallérszükségletének árnívóját, akkor kartellel állunk szemben, még az esetben is, ha perrendszerűleg nem sikerül is bizonyítani a két gyár közötti megállapodás részleteit. Az egységes körlevélben való áremelés, megfelelő piaci hatalmat feltételezve, már egymagában is kimeríti a kartelek definícióját a törvény 1. §-ában, mely szerint kartelnek tekintendő: ,,Az olyan megállapodás vagy határozat, amely árúra vonatkozólag a termelés, a forgalom vagy az áralakulás tekintetében vagy egyébként a gazdasági versenyt korlátozó vagy más módon kötelezettséget állapít meg . . .** Az idézett szakasz utolsó két szaván alapszik a végzés indokolása: nem lát „kötelezettséget" fennforogni, melyet a két vállalat az áremelés betartására vállalt volna. Errenézve utaltunk a bíróság szabad mérlegelési jogára a factum concludensek tekintetében. Nem képzelhető, hogy ha két gyár csak egymásra való tekintettel szánta el magát az áremelésre és éppen ezért ezt közös körlevélben tudatják vevőikkel, akkor valamiféle megállapodást ne létesítettek volna, hogy egymást hátba ne támadhassák az emelés egyoldalú cserbenhagyásával vagy kijátszásával. A döntést tehát aggályosnak tekintjük, mert a nem kívánatos genfiemen agreamentcknek éppen akkor nyit tág teret, amikor a formailag is megkötött kartelszerződések jelentékeny illeték alá vonattak, tehát amúgyis erős vonzerő áll fenn a kartelszerződések formai megkötése helyett puszta szóbeli megállapodások létesítésére. Rendelet a Kartelilletékről A kormány által f. évi június hó 10-iki kelettel kiadott 6100. számú rendelet „a mezőgazdaságnak az 1933/34. gazdasági évre nyújtandó kedvezményekről" szól és annak 8. §-a igen nagy gyakorlati jelentőségű a kartelek életében. Ez a szakasz következőképen szól: 8. §. 1. A gazdasági versenyt szabályozó megállapodásokról szóló 1931 : XX. t.-c. 1. §-ában meghatározott és 2. §-a értelmében bemutatás alá eső megállapodás, vagy határozat után 0.25% illetéket, de legalább évi 1000 pengőt kell leróni. Az itt meghatározott illeték alá eső megállapodást, vagy határozatot tartalmazó okirat más illeték alá nem esik. 2. Az illeték alapja a megállapodással, vagy határozattal védett körben, a megállapodás, vagy határozat egész tartama alatt, a résztvevők által forgalombahozott árúkért, vagy egyéb szolgáltatásokért kikötött bármilyen ellenérték. 3. Az illetéket naptári évenkint a meglevő adatoknak, elsősorban az előző évi i> mert forgalomnak figyelembevévetével, lehetőleg egyességi úton előzetesen kell kiszabni. Ha az egyesség meghiúsul, a pénzügyi hatóság — indokolt esetben a Kartel bizottság véleményének meghallgatása után — a körülmények mérlegelésével szabja ki az előzetes illetéket. Az előzetesen kiszabott illetéket az év folyamán mutatkozó valóságos forgalomnak megfelelően helyesbíteni kell. 4. A kereskedelemügyi miniszterhez bemutatott megállapodást, vagy határozatot illetékkiszabás végett külön bemutatni nem kell. Az illeték kiszabásához szüksé-