A kartel, 1933 (3. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 4. szám - Kartel vagy gentlemen agreament?

4 A KARTEL 4. sz. Az A. jelű körlevél nem tartalmaz eszerint az 1931. évi XX. t.-c. 1. §-ának megfelelő megállapodást, amiért is bemutatásának elmulasztása a törvény 2. §-át nem sérti. Az /. jelű körlevélben foglalt közlés alapjául szolgáló, különösen írásba foglalt megállapodásnak létrejötte — a panasz lottak tagadásával szemben — nem volt megállapítható, ilyen írásos megállapodás bemutatásának elmulasztása sem jöhet ekképp szóba. Az A. jelű körlevélben foglalt közlés írásba foglalásának és az így írásbafoglalt megállapodás bemutatásának az elmulasztása pedig a törvény 14. §-a első bekezdésének 1. pontja alá ismét nem vonható. Az írásba nem foglalt megállapodásnak bemutatása ugyanis nem lehetséges, az írásbafoglalás elmulasztásának a következménye pedig a törvénynek életbelépése (1931 október 15-ike) előtt kötött szerződésnél az, hogy a szerződés a törvény életbelépésével hatályát veszti (16. §), a törvény életbelépése után kötött szerződéseknél pedig, hogy érvényesen létre sem jön. (1. §.) Az írásbafoglalás elmaradása a törvény életbelépése előtt kötött szerződéseknél éppen azt célozhatja, hogy a szerződés hatályát veszítse. Minthogy ezek az okok a rendbírság alkalmazását kizárják, a panaszlottak egyéb ellenvetéseinek elbírálása feleslegesnek mutatkozott. A kir. Ítélőtábla ezért a panaszlottak felfolyamodásainak a már kifejtettek okából helyt adva, az elsőbíróság végzésének megváltoztatásával a folyamatba tett rendbüntetési eljárást a rendelkező rész értelmében megszüntette. (P. VI. 920/1933.) Ez a döntés bizonyos reflexiókra ad alkalmat. A kartelmegállapodások elég jelentékeny része — mióta csak kartelek léteznek — úgynevezett „gentlemen agreament"-ek formáját öltötték. A karteltörvény megalkotása előtt ugyanis az volt a helyzet, hogy a kartelmegállapodásoknak a bíróság megtagadta a jogsegélyt, tehát igen sok esetben nem volt célja a formailag is kötelező erejű kartelszerződések létesítésének, hanem megelégedtek bizonyos irányelvek lefektetésével, melyhez a versenyvállalatok vezetői hozzájárultak. Ezeket a genfiemen agreament-eket az tartotta össze, hogy mindegyik tag érdekében állónak tartotta a megállapodások megtartását és tudta, hogy azoknak flagráns megsértése alkalmat nyújt a versenytársnak is a kartelszerű megállapodás félretételével a legélesebb versenyeszközök igénybevételére. Ez a meggondolás a gentlemen agreament-éknek sokszor ugyanolyan tartalmat kölcsönzött a fennállás időtartama és a megállapodás betartásának becsületessége tekintetében — mint aminő sok formailag is megkötött kartelszerződésnek osztályrészül jutott. A kartelellenőrzés szempontjából azonban ezek a gentlemen agreament-ek a legveszedelmesebbek, mert semmiféle jogi formát nem öltvén, gestiójának ellenőrzése a legnehezebb. Ezért írja elő a legtöbb karteltörvény az írásbeli formát a kartelmegállapodások részére, hogy ezáltal az ellenőrzés könnyebbé váljék. Ezen kötelező írásbeliség folytán sok olyan kikötés alkalmazásától fognak az érdekeltek eltekinteni, amely nem bírja el az írásbeli lefektetés, a ,,scripta manent4 hátrányait. Természetesen nagyon nehéz megakadályozni a vállalatok vezéreit abban, hogy bizonyos szakmai kérdésekben zöld- vagy akár fehérasztalnál olyan dolgokat el ne határoznak, amelynek gyakorlati hatásai teljesen egyenértékűek valamely kartellek Azonban a karteltörvény gyakorlati alkalmazásának azt kell céljául kitűznie, hogy minél szűkebb térre szorítsa ezeket a titkos megállapodásokat. A konkrét esetben nem tekinthető véletlennek, hogy a szakma két legnagyobb vállalata közös körlevélben fordul vevőihez, akikért addig a legnagyobb versengést folytatták. Nem tekinthető véletlennek, hogy e körlevélben egységes magatartást jelentenek be, valamint és legfőképen nem tekinthető véletlennek, hogy mindketten egységesen az árak felemelését jelentik be. Ha egyáltalában van tényállás, amely factum concludensekből állapítható meg, úgy a jelen esetben ezek a tények iskolapéldaszerű világossággal jelen vannak. Szerény véleményünk szerint tehát az eljárás lefolytatását nem lehetett volna attól függővé tenni, hogy sikerül-e a körlevél hátterét képező megállapodást a panaszlottakra rábizonyítani. A közös körlevél és annak tartalma már egymagában is kimeríti a kartelnek minősítendő gentlemen agreament tényálladéki elemeit! Még kevésbé tudjuk az indokolásnak azt az érvelését magunkévá tenni, hogy ha volna is szóbeli kartelmegállapodás, ez jogi szempontból nem létezőnek tekintendő, mert bejelentés hiányában a karteltörvény értelmében ez a megállapodás érvénytelen. Az indokolás valóságos circulus vitiosust állít fel: ha van szóbeli megállapodás, akkor azt írásba kell foglalni, ha azonban nincs írásba foglalva, akkor jogi érvénytelenség okából már nincs is megállapodás! Jogi konstrukció szempontjából kifogástalan lehet, gyakorlati hatásaiban azonban ez a felfogás melegágya a „gentlemen" megállapodásoknak. Pedig nyilvánvaló, hogy ez a törvény szellemével, sőt szavaival is ellenkezik, hiszen azért írta elő az írásbeliség követeimé-