A kartel, 1933 (3. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 3. szám - A Svájci Bundesgericht döntése a bojkott jogosságáról

8 A KARTEL 3. SZ. fennforgását. Az ezirányban meghallgatott szak­értők véleménye helytelen elvi alapon nyugszik, mert csak azt vizsgálja, hogy a kartelhez tartozó bádogosok ajánlata kellő gonddal volt-e elké­szítve és minő haszonkulcsot tartalmazott? Mi­után pedig ez az ajánlat minden tekintetben kifo­gástalannak látszott, tehát ebből következtetik a szakértők, hogy „A"' ajánlata, mely 15%-kal mégis olcsóbb volt — reális nem lehetett. Ennek az okoskodásnak hibája, hogy figyelmenkivül hagyja, miszerint az outsider beszerzéseinél és ter­meléséiül esetleg előnyösebb feltételekkel szá­molhat és ezeket jogosult kalkulációjában figye­lembe venni. Egy kalkuláció reálisságát sohasem általános, objektív ismérvek szerint kell elbírálni, hanem csakis az illető vállalkozó egyéni körül­ményeinek figyelembevételével. A fentiek szerint tehát a felperessel szemben alkalmazott bojkott ugyan önmagában jogos lett volna, de a keresztülvitelnek az a két momen­tuma, mely szerint a munkások üzemébe is be­hatoltak és a közleménynek megbélyegző kitétele — jogtalannak tekintendő és kártérítési alapot képez, melyet az ítélet 500 frankban állapított meg. Külföldi irodalom Internationales Kartellrecht. Irta: Dr. Wolfram Dörinkel. Carl Heymann kiadása, Berlin, 1932. Mielőtt még e százoldalas munka részleteit ismertetnőnk, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a szerző nem fordított kellő gondot a munka megírása közben beállott változásokra, mert egy 1932-es könyvnek nem szabad ismételten a „ma­gyar karteltörvény tervezetéről" írni, mikor e tör­vény még 1931-ben hatályba lépett. Viszont erről a törvénytervezetről is alig emlékezik meg a szerző, ami érthető, hisz egy tervezet még olyan lényeges változásoknak lehet alávetve, hogy azt tudományos munkában alig érdemes ismer­tetni. Miután azonban a könyv megjelenésének időpontjában a karteltörvény már hónapok óta hatályban volt, tehát joggal hiányoljuk annak részletes ismertetését. A munka két részre oszlik. Az első részben a szerző az európai és néhány tengerentúli állam­nak karteljogát ismerteti. Ezt az anyagot szerző előtt már számos más író is összeállította, úgy, hogy itt csak az anyag áttekinthető és vi­lágos rendezését emeljük ki elismerőleg Vé­gigvezeti az egyes államok állásfoglalását kartelekkel szemben, aszerint csoportosítva, rendelkeznek-e voltaképpen az illető államok kartelellenőrzéssel és speciális karteltörvénnyel, illetve mellőzi-e a törvényhozás a karteleknek külön törvényben való szabályozását, és végül ismerteti a karteltilalmakkal rendelkező államo­kat. A továbbiakban áttér azokra a jogi formákra, melyeket az egyes államokban a kartelek öltenek és ismerteti az ezen jogi megjelenési formák sza­bályozását. Eredetibb és tartalmasabb a munka második része, melyben voltaképpeni nemzetközi jogi pro­blémákat vet fel, mert az első rész csak külön­böző nemzeti jogoknak egymás mellett való is­mertetése volt. A nemzetközi jog azonban az egyes nemzeti jogrendszerek hatályának összeütközésé­nél kezdődik. Szerző mindenekelőtt azzal a sokat \ itatott kérdéssel foglalkozik, hogy olyan karte­leknél, melyeknek tagjai különböző államokhoz és jogrendszerekhez tartoznak, — mely jog alkal­mazandó? Ha viszont megállapítást nyert, hogy belföldi bíróságnak elvben a külföldi jogot kell alkalmazni, melyek azok a határok, ahol a bel­földi bíróság az „ordre public" klauzulába való ütközésre való hivatkozással mégis a belföldi jogot veszi figyelembe. Felmerül sok érdekes kérdés, így pl. ha a külföldi bíróságnak német jog szerint kell ítélni és a felmerülő kérdés az azonnali hatályú felmondás jogossága, úgy dönthet-e ebben a kér­désben, figyelemmel arra, hogy az alkalmazandó német jog ezen kérdés eldöntését a német kartel­bíróság kizárólagos hatáskörébe utalja. Megfor­dítva, ha német bíróságnak kell olyan külföldi állam joga alapján ítélni, mely nem ismeri az azon­nali hatályú felmondás intézményét, mikor jogosult az ordre public klauzula alkalmazásával német jog alapján mégis kimondani a felmondás érvényes­ségét. Csak a felvetett kérdéseket ismertettük, hogy ízelítőt adjunk a kérdések tömkelegéről, me­ly* ket a nemzetközi karteljog felvet. Szerző nagy buzgalommal igyekszik a nehéz problémákra vá­laszt találni és így a gyakorlati jogász is haszonnal forgathatja e munkát, ha idevágó problémák me­rülnek fel. A munka utolsó fejezete „Reformvorschlage" címen ismerteti azokat a törekvéseket, melyek a jelenlegi, sok tekintetben zavaros jogi helyzetből a kivezető utat keresik. így megemlékezik dr. Király Ferenc javaslatáról, mely szerint a kartelek egyöntetűen magánjogi egyesületekként volnának minősítendők és ezen egyesületekre vonatkozó jogi normákat kell nemzetközileg egységesíteni. Ismerteti továbbá a munka a pécsi Nemzetközi­jogi Intézet javaslatát, melyet annak idején dr. Faluhelyi Ferenc és dr. Kelemen Sándor terjesz­tettek az International Law Association varsói kongresszusa elé, mely egy nemzetközi alapon megszervezett kartelellenőrző hivatal és egy nem­zetközi gazdasági döntőbíróság felállítását tartal­mazza. Szerző — sajnos, joggal — pesszimisztiku­san ítéli meg a nemzetközi együttműködésre fel­épített tervek sorsát, utalván arra, hogy ha még a jelenlegi szörnyű gazdasági válság sem volt képes a nemzeteket az együttműködés, a közös védeke­zés útjára rákényszeríteni, akkor az államok a nemzetközi kartelek problémája terén sem fogják kezeiket megállapodásokkal megkötni. k. s. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. A Pesti Lloyd-társulat nyomdája. (Felelős: Schulatsnü T i

Next

/
Thumbnails
Contents