A kartel, 1933 (3. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 3. szám - A Svájci Bundesgericht döntése a bojkott jogosságáról

6 A KARTEL 3. sz. kisebb jelentőségű versenyszabályozó szerződést, mely a piac szempontjából minimális jelentőséggel bírt, kartelszerződésnek minősített. Magunk is elvben helytelenítettük, hogy minden verseny szabályozó és árszabályozó szerződés, tekintet nélkül közgazdasági jelentőségére és célzatára, kartelszerződésnek minősíttessék és ezért hívjuk fel a figyelmet a német kartelbíróság érdekes törvénymagyarázatára. Érdekes az is, hogy a német kartelbíróság a márkacikk-reverzálisokat az 1930 július 26-iki úgynevezett Kartellnotverordnung 1. § 3. bekezdése alapján sem tekintette kartelszerződéseknek. E rendelkezés ugyanis a kartelrendelet hatálya alá eső szerződéseknek tekinti az olyan szerződéseket is, melyeket több önálló vállalkozó különkülön köt egy másik személlyel ármegállapodásra vonatkozóan. Az irodalomban erősen el volt te jedve az a magyarázat, hogy ez a rendelet a márkaeikk-reverzálist is immár a kartelrendelet hatálya alá vonja. A kartelbíróság ítélete ezt a felfogást elveti és a szükségrendeletet úgy magyarázza, hogy az elsősorban az úgynevezett Dachgesellschaft-okkal kötött szerződésekre vonatkozik, amikor a kartel tagjai nem egymással, hanem a kartel központi szervével, rendszerint egy korlátolt felelősségű társasággal vagy részvénytársasággal, kötik meg a kartelszerződést. Az előbbi ítélettel egy napon a kartelbíróság azt a kérdést is eldöntötte, hogy a német Márkacikkszövetség (Markenschutzverband) kartelnek tekintendő-e vagy sem.2) A Márkacikkszövetség a legkülönbözőbb szakmákba tartozó márkacikkgyárosok egyesülete, melynek fő célja az árvédelem és a tisztességtelen verseny elleni küzdelem. A kebelébe tartozó márkacikkgyárosok nem kötelesek cikkeikre vonatkozólag reverzálisrendszert bevezetni, de ha ezt megteszik, akkor az árvédelem ellátása a Márkacikkszövetség hatáskörébe tartozik. A gyáros aláíratja a reverzálist a vevővel, mely nem a gyárossal, hanem közvetlenül a Márkacikkszövetséggel szemben vállal kötelezettséget az árak betartására. Ezt a reverzálist azután a gváros beküldi a Márkacikkszövetségnek, mely azután gondoskodik az árak betartásáról. A reverzálisban foglalt jogkövetkezményeken felül (kötbér) az árrontó kereskedők ellen a Márkacikkszövetség illető szakosztálya Sperrét is mondhat ki és a kizárás tényleges foganatosítására saját tagjait alapszabályai értelmében rendbírsággal is szoríthatja. A kartelbíróság elé került esetben is ily Sperre alkalmazásáról volt szó. A Márkacikkszövetség egy árrontó kereskedőt kizárt, mire a kereskedő a Kartelbírósághoz fordult és annak megállapítását kérte, hogv a Márkacikkszövetséü kartel lévén, az 1923. évi német kartelrendelet 9. § 1. bekezdése értelmében csak a kartelbíróság elnökének engedélyével alkalmazhat ily kényszerrendszabálvt. A kartelbíróság helyt adott a megállapítási kérelemnek és megállapította a Márkacikkszövetség kartel jellegét. A kartelbíróság firvelembe vette az előző ítéletében elfoglalt azt az álláspontját, hogy az ú. n. „autonómé Preisbindung der zweiten Hand" nem tekinthető kartelszerü jogviszonynak. A Márkacikkszövetség reverzálisai. amelyekben a kereskedők a Márkacikkszövetséggcl szemben vállalják el az árbetartási kötelezettsé2 Markenschutz und Wettbewerb, 1933, 3. szám. 141. oldal. get, szintén Preisbindung der zweiten Hand-ot képviselnek ugyan, de azzal a lényeges különbséggel, hogy itt a reverzálist nem egy gyár, hanem a gyárosok kartelje javára írja alá a kereskedő. Nem ugyanaz, ha a kereskedő 1 gyárossal szemben ír alá reverzálist, akinek a piacon számos versenytársa van és így reverzálisa a piaci helyzetre befolyást nem gyakorolhat és ha a Márkacikkszövetséggel szemben írja alá a reverzálist, mert a márkacikkszövetségnek a legtöbb gyár és a legnagyobb gyárak a tagjai és így a Márkacikkszövetség javára aláírt reverzális esetén fennforog a MarktbeeinfluBung momentuma, éppen azért mert a Márkacikkszövetségben tömörült gyárosok a gazdasági piacon domináló helyzetet foglalnak el és így az ő szövetségük javára aláírt szerződés a kartelrendelet hatálya alá esik. A kartelbíróság ezen ítélete támadásban részesült ugyan azért, hogy ellentétbe kerül a márkacikk-reverzálisokra vonatkozó ítélettel, melyben azt mondta ki, hogy mivel hiányzik a reverzálist aláíró és a reverzálist vevő fél között a közös gazdasági cél, a közös kartelcél, nem lehet szó kartelviszonyról. Ezzel szemben a Márkacikkszövetségre vonatkozó ítélet ezt a momentumot meglehetősen elhanyagolja, holott kétségtelen, hogy a felek szerződési érdeke és célzala itt sem más, mint az egyes gyárossal kötött reverzálisnál. Szerintünk azonban nem ez a momentum a döntő, hanem az, hogy a márkacikkgyárosnak nincs, a Márkacikkszövetségnek pedig van a gazdasági életben olyan pozíciója, mely a reverzálist a piac befolyásolása szempontjából gazdaságilag jelentőssé teszi. Ha pedig ez a momentum megvan, akkor helyesen tekintette a kartelbíróság a Márkacikkszövetség reverzálisait kartelszerződéseknek. A kartelbíróság ezen második döntése sem érdektelen a magyar viszonyok szempontjából. Nálunk is működnek a Markenschutzverband-hoz hasonló alakulatok, úgy mint a Magyar Védjegyszövetség, az ú. n. VÁVÉ és így könnyen felmerülhet az a kérdés, hogy kötelező-e ezeknek kartelhatósági bejelentése és hogy bejelentés hijján érvényesek-e a reverzálisok. sz. a. A Svájci Bundesgericht döntése a bojkott jogosságáról. Tényállás: Egy nagvobb svájci kórházi építkezés bádogos munkálataira pályázott „A" cég és ,.B" a bádogosmesterek szakegyesülete. A munkát „A" nyerte el, mire rövidesen ,.B" szakegyesület lapjában egy olyan tartalmú közlemény jelent meg, mely előadja, hogy „A" a munkát azért nyerte el, mert minden reális alapot nélkülöző kalkulációt nyújtott be, ami abból is kiderül, hogy legális eszközökkel nem is tudta a munkát kivitelezni, hanem kénytelen volt magánokirathamisításhoz folvamodni. Ez akként történt, hotrv a munka elnyerése után ,.A"-nak gondoskodnia kellett a szükséges nversanvagok beszerzéséről és erre nézve a maga részéről is pálvázatot írt ki. Az egvik pályázó céggel közölték, hogv tekintse be a beérkezett alacsonyabb ellenaiánlatokat és ha ezt az alacsonyabb árat állja. úgy megkaohatja a szállítást. Kiderült azonban, hogv ezeket az állítólagos olcsóbb ajánlatokat, meIvekkel „A" az illető pályázó cég igényeit akarta lenvomni — hamisítványok. Ezen előzmények leírása után a cikk közli az ,,A"-val üzleti összeköttetésben álló szakegyesületek határozatát,