A kartel, 1933 (3. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 2. szám - A tejkartel

2. szám A KARTEL 7 zott volna, miután pedig ez kellő időben meg nem történt, tehát a szerződést a benne foglalt választottbírósági kikötéssel együtt sem?nisnek minősíti. Ennek következtében hatálytalan a választottbíróság ítélete. Az ítéletet lapunk utolsó számában már ismertettük, most csak ahhoz szeretnénk hozzá szólni, hogy vájjon tényleg kartelszerzödés volt-e a kérdéses szerződés, avagy sem? Mert ha osztjuk a kartelbíróság kiinduláspontját, hogy a szerződés lényegileg kartel, akkor aggálytalan a választott bíróság ítéletének megsemmisítése is. A karteltörvény helyes értelmezése szerint azonban a kérdéses jogviszony kartelnek nem minősíthető, elesik tehát a bemutatási kötelezettség és annak elmulasztásához fűzött jogi konzekvencia. Az ítéletben foglalt tényállás szerint a szerződésnek az volt tárgya, hogy Pápa városának tüzelőanyaggal való ellátására nézve egy helybeli cég egy fővárosi céggel szemben megállapodást létesített. Semmi adat sincs a perben arra nézve, hogy a két szerződő félen kívül hány pápai és hány fővárosi cég foglalkozott a város tüzelőanyag szükséglete ellátásával. Szerény véleményünk szerint, amíg ez a kérdés tisztázva nem lett, addig egyáltalában nem lehet válaszolni a kérdésre, hogy egy megállapodás karteiszerződés-e vagy sem? Ugyanazzal a szöveggel kartelszerződésnek minősülhet egy megállapodás, feltéve ha megállapítást nyer, hogy az abban résztvevők összességükben a piac áralakulására döntő szerepet játszanak. Viszont azonban változatlan szöveggel nem tekintendő kartelszerződésnek, ha a szerződő felek gazdasági befolyása együttvéve sem alkalmas a piacon való önkényes eljárásra. Ugyanis a kartelfogalom számtalan definíciójából egy közös elem kristályosodik ki és eszerint kartel fennforgásának előfeltétele, hogy a megállapodás résztvevői együttműködésükkel a piacot kézben tartsák^ A precíz németek sokat vitáznak, hogy „Marktbeeinflussung" elegendő-e, vágy szükséges-e a „Marktbeherrschung" is? Vagyis valamely szakmából a versenytársak olyan hányadának kell-e tömörülni, amely az áralakulást befolyásolni képesek, avagy szükséges-e ahhoz, hogy az alakulatot kartelnek nevezzük a piacon való uralom, amely már monopolisztikus helyzetre emlékeztet. Abban azonban nincs vita, hogy ha pld. 20 versenytárs közül kettő egymással olyan megállapodásra lép, melynek következtében kettőjük között a verseny megszűntnek tekinthető — ez kartelnek nem minősülhet. Ezért akadtunk fenn a kartelbíróság ítéletén, semmi adatot sem találunk arra nézve, melyből a kartelbíróság arra következtethetett volna, hogy a pápai és fővárosi cég megállapodása Pápa tüzifaellátását kartelszerüen uralta volna. Elméletileg elképzelhető volna, hogy a fővárosi cég annyira uralja tőkeerősségével a fővárosi versenytársakat, a pápai cég a maga részéről olyannyira megbénította a helybeli konkurrenciát, hogy e két cég megállapodása folytán dominálják a piacot. De ezen valószínűtlen eset fennforgását az ítélet sem állítja. Szerény véleményünk szerint a téves eredmény a törvény helytelen magyarázatának következménye. A karteltörvény L §-a, mely a karteldefiniciót tartalmazza, az ely megállapodást tekinti kartelnek, mely „a gazdasági versenyt korlátozó, vagy a versenyt más módon szabályozó kötelezettséget alapít meg". Az ítélet ezt akként fogja fel, hogy a két szerződő fél között történt a verseny korlátozására nézve megállapodás, tehát a szerződés: kartel! Helyesen azonban nem azt kell vizsgálni, hogy a szerződő felek között korlátoztatik-e a verseny, hanem hogy a piacon korlátozza-e a versenyt az, hogy a sok versenytárs közül kettő egymásai szemben a versenyt megszünteti. Képzeljünk el egy motorkerékpárversenyt, melyen 20 kerék indul, kettő azonban vaslánccal egymáshoz van kötve, miáltal ez a kettő azonos sebességgel tud csak a versenyben résztvenni. Ez a körülmény azonban nem változtat a verseny jellegén. — Ugyanez az eset a gazdasági verseny terén is, a verseny korlátozásának a piacon működő összes érdekeltek számbavételével kell megállapítást nyerni ahhoz, hogy a kartel-jelleg fennforgásáról beszélni lehessen. Figyelemmel arra, hogy valamely szerződés riartel-jellegének utólagos megállapítása a kartelbíróság részéről a szerződés semmisségét vonja maga után, ami pedig beláthatatlan következményekkel járhat, tehát a fenti kérdésinek a legnagyobb jelentőséget tulajdonítjuk, kérjük tehát olvasóinkat, hogy küldjék be e tárgyban és-zrevételeiket szerkesztőségünknek. / A tejkarteL Jelen számunkban kezdődő és a következőkben folytatódó szerény írásommal célom a tejkartelre vonatkozó jogszabályoknak a megvitatása. Igyekszem kimutatni, hogy a vonatkozó jogszabályokban mi az, ami feltétlen káros és veszedelmes, másrészről, mi tekinthető olyan rendelkezésnek, aminek kiépítése esetleg a gazdasági élet más ágaira vonatkoztatva, feltétlen előnyös és maradandó. Nap-nap után hallunk, látunk, olvasunk és beszélünk róla. Van termelő, aki dicséri, mert kontingensét átveszi, van, aki szidja, mert a szabad értékesítést elzárja. Van kereskedő, aki feltétlen híve, mert reális számítást enged, van fogyasztó, sőt talán csak ilyen van, aki esküdt ellensége, mert a nélkülözhetlen mindennapi reggeli drágaságának az okát benne látja. Az emberek képzeletében a tejkartel mintegy ezerkarú rém szerepel, amely felettük lebeg, mindenhova elér és mindent keresztülvisz, amit akar. Pedig a karteltörvény hatálya alá tartozó tejkartel nincs. A „tejforgalom szabályozásáról" szóló rendeletek nem teremtenek kartelt. Da gazdasági hatása csaknem azonos egy karteléval: a tejrendeletek korlátozzák a forgalmat, megkötik az árakat és ezzel külső hatásában és a nagyközönséggel érintkező pontjaiban kartel jellegűek. A tejkérdés mai megoldása két rendelettel tör tént. Az alaprendelet (5890/931. M. E.), három kategóriát állít feL Napi 50 literen alul bárki árusíthat tejet, de csak vásárcsarnokban, nyílt piacon, vagy házhoz szállítva. Napi 50 litert meghaladó mennyiségben igazolvánnyal bíró termelő, vagy iparengedélyes tejcsarnok hozhat bárhol forgalomba. Tejcsarnoki, tejkereskedelmi, vagy tejfeldolgozó üzemi engedélyt csak napi 10.000 liter teljesítőképességű vállalat kaphat. A rendelet jogot ad a miniszternek az üzem megszüntetésére, azok egyesítésére, számuk korlátozására, új beosztás készítésére, a fogyasztói és termelói ág megállapítására. Míg ez a rendelet főleg a tej kis -és nagykereskedelmi forgalmát szabályozza, addig a 2700/932. M. E. sz. rendelet ugyanilyen irányú rendelkezéseken kívül a tejforgalom szervezetével is foglalkozik. Az előző rendelet szabályai két irányban bővülnek. Tejet forgalomba hozni csak igazolvánnyal, vagy engedéllyel lehet. Az a termelő, aki 50 litert meg nem haladó tejet akar forgalomba hozni, szállítási iga-