A kartel, 1933 (3. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 2. szám - Osztrák legfelsőbb bíróság a - bojkotról

8 A ÍCARTEL 2. szám zolványt kap, aki napi 50 litert meghaladó mennyiségben szállít, az termelői igazolványt. Míg az előbbi csak vásárcsarnokokban, stb. árulhat, addig az. utóbbi viszontelárusító útján is forgalomba hozhatja a tejet. A miniszternek joga van az összes termelői igazolványokat megvonni, a termelőket általuk létesítendő szövetkezet, vagy közös tejgyűjtőtelep útján való eladásra kötelezni. De ha az ilyen tejszövetkezet, vagy tejgyüjtőtelep városi tejellátásra jogosító tejüzemi iparengedélyt nem szerez, például 10.000 liter napi forgalma nincs, tejet csak már iparengedéllyel bíró vállalat útján értékesíthet. Vagy vásárcsarnokokban is árusíthat, de csak zárt palackban. Ami a gyakorlatban egyenlő a semmivel. Ezt a kétes értékű lehetőséget is elveszi a rendeletnek azon szakasza, amely kimondja, hogy Budapestre és környékére csak azok a termelőgazdaságok, tejszövetkezetek és vidéki tejüzemi iparengedélyesek szállíthatnak, akik 1931. január 1-től 1932. április l-ig rendszeresen szállítottak. A forgalombahozatallal tehát csak napi 10.000 liter forgalmú nagy vállalatok, sőt az utóbbi klauzula szerint, új nagy vállalatok nem is alakulhatnak. A termelő csak nekik szállít, a kiskereskedő az ő érdekeltségükbe tartozik. Uj intézkedései vannak a rendeletnek a tejcsarnokokra vonatkozólag is. Az előző rendeletben megállapított forgalomnélküliség, megbízhatatlanság, berendezési hiányosság esetein kívül a tejcsarnok engedélye elvonható akkor is, ha a hatóságilag megállapított termelői, vagy fogyasztói tejártól eltér. Vagyis akár többet fizet a termelőnek, akár olcsóbban adja a fogyasztónak. Részint miniszteri tanácsadó, részint mint határozathozó szervet hívja életre a rendelet az Országos Tejgazdasági Bizottságot. Az elnökön és alelnökön kívül 24 tagja van akiket különböző szakegyesületek és a miniszter delegálnak. A bizottság határozata ellen felszólalásnak van helye a miniszterhez. A bizottság határozata ellen ugyancsak az üléseken résztvevő miniszteri megbízottnak vétó joga van. Az ú. n. árkiegészítő pénzalapot, amely az ipari tej jobb értékesíthetése érdekében létesült, s amelyet a termelők és vállalatok fizetnek be, a bizottság kezeli. Mig a tejgazdasági bizottság a tejvállalatok és a tejüzemek felett őrködik, addig a rendelet érdekeinek a védelmére „termelő szövetség" alakítását rendeli el. Minden termelő kényszerítve van tagként belépni, mert a tagság a szállítási engedélynek feltétele és tagdíj nemfizetés esetén az engedély megvonatik. Dr. Sz. Gavallér Lajos. (Folyt, köv.) Osztrák legfelsőbb bíróság a — bojkottról. A wieni Oberster Gerichtshof 1932 november 9-én a következő érdekes karteljogi vonatkozású ítéletet hozta (Rechtsprechung, 1932 decemberi sz. 229. o.): Felperes vendéglős alperes sörfőzővel szerződést kötött, melynek értelmében a sörfőző a vendéglősnek 7500 schilling kölcsönt adott egy hűtőberendezés felállítására, a vendéglős viszont kötelezte magát, hogy 15 éven át a sörfőző sörét ingyen engedi elhelyezni a hűtőházban és vendéglőjében kizárólag alperes sörét méri ki. Négy év múlva egy napon a sörfőző arról értesítette a vendéglőst, hogy nem szállít neki több sört. Tekintve, hogy ez a jog a sörfőző számára a szerződésben ki volt kötve, a vendéglős ezt az értesítést tudomásul vette és ezt írásban megerősítette. A vendéglős már most azt követeli, hogy a sörfőző állítson ki egy nyilatkozatot, mellyel őt mint vevőt „szabad vevőnek" nyilvánítja. Ugyanis a sörfőzők kartelszerződése értelmében a sörfőzők egymás vevőit nem szolgálhatják ki, csakis akkor, ha az a sörfőző, akinek az illető vendéglős eddig vevője volt, lemond az illető vevővel való összeköttetésről és a vevőt „szabad vevőnek" nyilvánítja. A jelen esetben alperes sörfőző megtagadta ennek a nyilatkozatnak kiállítását és attól tette függővé, hogy a vendéglős a hűtőberendezésbe befektetett összeg egy részét, 6000 schillinget fizessen vissza, mert a szerződés, mely 15 évre szólt, csak 4 évig volt érvényben és így a sörfőző is csak ennyi időn át tudta a hűtőberendezést ingyen használni. A vendéglős erre a sörfőzőt beperelte és kérte a bíróságot, hogy kötelezze alperest a kért nyilatkozat kiállítására. A keresetnek mindhárom fokú bíróság helyt adott. A marasztaló ítéletnek alapja egyrészt az volt, hogy a felek közötti szerződés megszűnvén, a vendéglősnek a sörfőzőhöz való hozzákötése sem állhat fenn tovább. A hűtőberendezés felállításába befektetett 7500 schilling nem csupán a hűtőház használatának 15 évre számított díja volt, melynek aránylagos része a szerződés időelőtti megszűnése folytán visszakövetelhető volna, hanem e befektetés egyúttal azt a cél is szolgálta, hogy a vendéglős kizárólag az alperestől szerezze be sörszökségletét és ezzel alperes sörfőző forgalma növekedjék. Tehát a befektetés egy részének, a 6000 schillingnek visszakövetelése nem egy szerződésbeni ellenszolgáltatás követelése, hanem pusztán egy gazdagodási igény érvényesítése az alapon, hogy a szerződés időelőtti megszűntével a vendéglős a hűtőberendezés felállításával gazdagodott. Ennek okából azonban a sörfőző a vendéglősnek „szabad vevővé" való nyilvánítását nem tagadhatja meg. De az ítélet érdekességét nem az indokolásnak ez a része adja meg, mely a kereset jogosságát kötelmi jogi alapon ismeri el. Sokkal lényegesebb a felebbezési ítélet indokolásának az Oberster Gerichtshof által is átvett ama része, mely a kötelmi jog elveitől függetlenül és ezek mellett tisztán személyiségi jogi alapon ismeri el a kereset jogosságát. Az ítélet ugyanis abból indul ki, hogy a nyilatkozat kiállításának jogosulatlan megtagadása felperes személyiségi jogait sérti. Mert az iparűzés szabadságának a joga is a személyiségi jogok közé tartozik és alperes magatartásával felperesnek iparűzését teszi lehetetlenné, tekintve, hogy felperes mindaddig, míg „szabad vevővé7' nyilvánítva nem lett, sört nem kaphat és így vendéglő-üzletét sem folytathatja. Alperes sörfőző nincs jogosítva arra, hogy a kartelmegállapodásnak a kölcsönös vevővédelemre vonatkozó rendelkezéseit a maga javára akkép kihasználja, hogy felperes vendéglősnek a máshonnan való sörbeszeizést lehetetlenné tegye és őt ezzel kényszerítse, hogy vele újabb kizárólagos sörszállítási szerződésre lépjen. Ez a magatartás a jóerkölcsökbe is ütközik és a vendéglős gazdasági mozgásszabadságának méltánytalan korlátozását eredményezi. Tehát a sörfőző a kért nyilatkozat kiállítására nemcsak kötelmi jogi alapon köteles, hanem a magánjog általános alapelvei alapján is, mert a gazdaságilag nem indokolt és a sértettet gazdasági mozgásszabadságában akadályozó bojkott a személyiségi jogokat és a jó erkölcsöket sérti. sz. a. Felelős kiadó dr. Szenté Lajos