A kartel, 1933 (3. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 1. szám - Gyakorlati kérdések a karteljogban. 3. [r.]

2 A KARTEL 1. szám a felek a törvény parancsát szegik meg, míg a 2) és 3) esetben a felhívásra nincs szükség, mert ezekben az esetekben már a miniszter által megszabott határidőt mulasztották el. Természetes azonban, hogy ilyen esetekben is élhet a fél — saját kezdeményezéséből — igazolási kérelemmel. B) Az igazolási eljárás kettőssége. A már ismertetett rendelkezésekből az is világossá válik, hogy a karteljogban egymást esetlegesen követő két igazolási eljárás van: egy közigazgatási és egy bírói s az eljárás kettősségénél a közigazgatási eljárás a bírói eljárással szemben a szűrő szerepét tölti be. Láttuk ugyanis a T. 2. §. 4. bekezdésében és a R. 9. §-ában, hogy a miniszter a bemutatás elmulasztása esetén (fenti első igazolási eset) felhívhatja a mulasztót az igazolásra és vétlensége esetén a pénzbírság kiszabása iránti intézkedést (a jogügyi igazgatóság utasítását) mellőzi. Ebből pedig nyilvánvaló, hogy az igazolás kérdése elsősorban miniszteri (közigazgatási) döntés alá kerül. Itt kell megjegyezni, hogy a rendelet az igazolás fenti 2) és 3) esetében nem tartalmaz hasonló, kifejezett rendelkezést, azonban természetes az, hogy a miniszternek az általa megszabott határidők elmulasztása esetén is joga van mulasztás igazolása kérdésében dönteni. Ezek szerint, ha a miniszter a mulasztásokat igazoltaknak látja, — az igazolási eljárás befejezést nyer. Más eset, ha a miniszter a mulasztást nem találja vétlennek. Ilyenkor az igazolási eljárásnak egy második: bírósági szakasza kezdődik, amelyben ismét az kerül eldöntésre: vétlen volt-e a mulasztás vagy nem. Megtörténhetik, hogy a bíróság a miniszteri döntéssel ellenkező álláspontra helyezkedik s kimondja, hogy a miniszter részéről alaptalannak talált igazolási kérelem mégis alapos. Ez a gondolat adott alkalmat annak feltételezésére, hogy a bíróságnak nincs is joga — mintegy felülbírálva a miniszter döntését — az igazolás érdemébe újra belemenni. Ez álláspont hívei nézetüket azzal indokolják, hogy a T. 14. §. 1. és 2. pontjának „igazolatlanul elmulasztja", „igazolatlanul eleget nem tesz" kitételei úgy is magyarázhatók, hogy a bíróság vizsgálja ugyan: igazolt vagy igazolatlan-e a mulasztás, azonban ez a vizsgálat csak annyiból állhat, hogy a jogügyi igazgatóság az eljárást megindító kérelmével kapcsolatban kimutatta-e a miniszternek az igazolási kérelmet elutasító döntését vagy nem. Másszóval, hogy az a vizsgálat csupán formai lehet. így abban az esetben, ha a miniszter az igazolási kérelmet elutasította, a bíróságnak a bírságot ki kell szabnia s csak a pénzbírság összegszerűsége kérdésében van érdemi döntésre joga. Ez a vélemény azonban nem állja meg a helyét. Eltekintve attól, hogy a bíróság ilyen felfogás mellett lényegileg egy közigazgatásihatósági döntésnek volna egyszerű végrehajtója s hogy általános elvi követelmény, miszerint büntetés (bírság) kiszabás esetén a bűncselekmény (mulasztás) tényálladékának vizsgálata, a tényálladék megvalósításának megállapítása s a büntetés kiszabása egy és ugyanazon hatóságra legyen bízva, vagyis hogy a büntető hatóságtól nem lehet elvenni a büntetéskiszabás előfeltételei fennforgásának érdemi megállapítását biztosító ügykört. Kétségtelen a szóbanforgó álláspont helytelensége abból, hogy a karteltörvény 15. §. 1. bekezdése a bírság kiszabására irányuló eljárás szabályaként (amennyiben a bírság kiszabását nem közérdekű perben kérik) a kereskedelmi vétségek esetében követendő eljárás megfelelő alkalmazását rendeli. Ezeket a szabályokat a 68400/1914. I. M. sz. rendeletben (1. R. T. 1914. évi II. kötete, 2835. oldal) találjuk meg. (A karteltö-rvény 15. §. 2. bekezdése szerint az igazságügyminiszternek joga van az esetleg szükséges külön szabályokat — ideértve az illetékességre és a fellebbvitelre vonatkozó szabályokat is — rendelettel megállapítani ; ilyen rendelet azonban ezideig nem jelent meg s így kérdésünknél a 68400/1914. I. M. sz. rendeleten kívül mást nem vehetünk figyelembe). E rendelet idevonatkozó 26. §-ának 1. bekezdése szerint a törvényszék egyesbírája — a jogügyi igazgatóság kérelmének beérkezte után — „felhívja a panaszlottat, hogy igazoló nyilatkozatát a felhívás vételétől számított 15 nap alatt adja be". Az „igazoló nyilatkozat" természetesen nem lehet más, mint igazolási kérelem, mely a fél vétlenségének megállapítására alkalmas előadást tartalmaz. Minthogy az így előadottakkal a bíróságnak foglalkoznia kell, szükségképpen újra foglalkozik a közigazgatásilag már előbb is elbírálásra került igazolási kérelemmel. Az a helyzet tehát, hogy az elől felsorolt három esetben kettős igazolási eljárás van: egy közigazgatási s ezt esetleg követő és rendbüntetési eljárással egybekötött bírósági eljárás. Az igazolási eljárás menetének és az igazolás hatályának ismertetését következő cikkünkre hagyjuk fenn.