A kartel, 1933 (3. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 1. szám - Kőszállításra alakult kartelekről

1. SZám A KARTEL Közszállításra alakult kartelekről Irta: Dr. Sz. Gavallér Lajos. A „Pesti Tőzsde" november 10-iki száma részletes tényállás ismertetése mellett hírt ad a kőbánya-kartel feloszlatásának okairól. A Kartel-bizottság azzal az indokolással, hogy közszállításra irányuló kartelszerű összebeszélés törvényellenes, nem vette tudomásul a kartel bejelentését. Ha pedig a karteljegyzékből egy kartélt törölnek, az egyenlő a megszűnéssel. A döntés helyessége az adott tényállás mellett eléggé vitatható. A kérdés az, hogy egyáltalán közszállításra alakult kartelnek lehet-e minősíteni? Ha igen, további kérdés marad, hogy közszállításra irányuló kartelalakítást a törvény alapján el lehet-e tiltani? Véleményünk szerint jelen esetben mindkét kérdésre határozott nemmel felelhetünk. A főváros uccaburkolásra pályázatot hirdetett. Feltételei szerint a munkát három év alatt havi egyenlő részletekben fizetnék ki. Több útburkoló között e célra alkalmi egyesülés létesült, akik ugyanolyan természetű hitel igénybevételével akarták a szükséges burkolókövet a bányáktól beszerezni. A bányák erre hajlandónak mutatkoztak. A karteltörvény rendelkezéseinek megfelelően, minthogy ,,árura vonatkozóan, az áralakulás tekintetében versenyt szabályozó kötelezettséget" megalapító egyesülés jött létre, bejelentették a kereskedelmi minisztériumba lajtromozás végett. A Kartel-bizottság azonban a lajstromozást nem rendelte el azzal az indokolással, hogy közszállításra kartel nem alakulhat, így a kőbányák megegyezése, minthogy az elutasítással megállapodásuk vita esetén jogilag érvényesíthető és keresztülvihető nem lett volna, feloszlott. Ma már vitán felül áll, hogy a karteltörvényre szükség van. A termelők a kihasználás, a kereskedők a kiuzsorázás, a fogyasztók a kizsákmányolás ellen védelemre szorulnak. Lehetetlenné kell tehát tenni az olyan egyesüléseket, amelyek közérdekellenes, jogilag erkölcstelennek minősülő céllal alakulnak. Jelen esetben azonban indokolatlan az a megállapítás, hogy a megállapodás közszállításra létesül. Erre a vitatható tényállásra hozott határozat, hogy közszállításra alakult kartel nem jegyezhető be, jogszabályellenes. Már a bejelentési kötelezettség is vita tárgyát képezheti. Az egyesülés sem nem korlátozza, sem nem szabályozza a versenyt. A verseny a bányák között továbbra is fennállhat, mert itt csak egy alkalmi vállalkozással karöltve lebonyolítandó ügylet hitelfeltételeire vonatkozik a megállapodás. De ha el is fogad3 juk azt a véleményt, hogy ilyen tárgyú és célú egyesülések bejelentési kötelezettség alá esnek, akkor a bejelentést tudomásul kellett volna venni és a kartelt a lajstromba bejegyezni. A közszállításra alakult kartel ismérvei egészen mások. A vállalatok az állammal, községgel, vagy valamelyik köztestülettel szemben, valamely hirdetett közmunkájának közös elvégzésére megállapodást létesítenek. Megegyeznek az árban, a feltételekben, a részesedési arányban és nyereségben. Ezzel a versenyt kizárják, vagy legalább is korlátozzák, tehát a megállapodás már kartel lesz. Minthogy a nyilvános pályázatnak a célja éppen az, hogy a köz javára végzendő munka olcsó legyen, ez a körülmény esetleg kizárhatja az ily célra irányuló megállapodások elismerését. A kőbányakartel azonban nem erre a célra alakult, hanem egy alkalmi egyesülés jött létre az útburkoló vállalatok által elvégzendő munka támogatására. Ilyen minőségben pedig az útburkoló vállalatok által elvégzendő közszállítással semmiféle vonatkozásban nem volt. Mert ha az útburkolók a megállapodást három évi törlesztéses fizetésre megkötik, ezt az ő hibájukon kívül a kőbányakartel nem tartaná be és esetleg az egészet követelné, a megállapodással sikeresen védekezhetnek a polgári bíróság előtt. Viszont a kőbányakartel nemfizetés esetén szintén perelhetné a leszállított és átvett áruk fejében a vételárat. Gyakorlatban egy bank perelné váltó alapján, amelyet mindegyik útburkoló aláírt. A kőbányakartel tehát a közszállítással semmiféle kapcsolatban nincs és nem is juthat sohasem. De nemcsak a vázolt tényállás felismerése, hanem az indokolásban felhozott jogszabályok téves magyarázata is oka a kartelbizottság helytelen határozatának. A karteltörvényből nem lehet következtetni azt a megállapítást, hogy minden közszállításra alakult kartel eleve érvénytelen. Azzá csak bizonyos körülmények között lehet. Kétségtelen, hogy adott esetben aggályos lehet a kartel megalakulása. Fenyegetheti a pályázat elsőrendű érdekeit : az olcsóságot és a jó munkát. Ha a vállalatok azért zárják ki a versenyt, hogy a közmunka elvégzésére mindnyájan egyformán magas ár mellett és súlyos feltételekkel pályázzanak, akkor az ilyen kartel érvénytelenítendő. De jelen esetben úgy az útburkoló, mint a kőbányák a munkanélküliség enyhítését célzó oly alkalmi közmunka vállalására állottak össze, amelynek elvégzése a közgazdaság, vagy a közjó érdekét nem hogy veszélyezteti, de éppen előmozdítsa. E körülmény helyes mérlegelése pedig csak olyan határozatot ered-