A kartel, 1932 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1932 / 1. szám - Karteltörvény Dániában - A közérdekű per

6 A KARTEL 1. sz. SZEMLE. A közérdekű per. A karteltörvény a közérdekű per előfeltételeit nem állapítja meg minden kétséget kizáró módon. Nem pedig azért, mert két különbözőképpen magyarázható és minden oldalról erősen vitatható homályos pontja van. Az egyik: Elég ha a kartelnak a törvénybe, jóerkölcsbe, vagy a közrendbe ütköző cselekménye, vagy magatartása a magánérdekre veszélyes, vagy a közérdekű kereset megállapításához a miniszternek vizsgálni kell azt is, hogy a közérdek sérelmet szenvedett-e? A másik: Elég ha a kartel a közgazdaság, vagy a közjog érdekét veszélyezteti, vagy kell-e még ezenkívül, mint a hogy a 7. § hozzáteszi, a törvénybe, jó erkölcsbe, vagy a közrendbe ütközés is. E két kérdés felületesen olvasva egynek látszik, holott gyakorlatban rögtön kitűnik, hogy itt élesen disztingválni kell. Jelen alkalommal csak az előbbi kérdést illetőleg szeretnék feleletet adni, a másik problémával, pedig legközelebb óhajtok foglalkozni. Tehát nézzük az első esetet. Mint Ranschburg1 kiváló munkájában concludálja, a döntés azért fontos, mert ettől függ, hogy a Kúria kartelbírósága elé kerül-e a per. Ha ugyanis elég a magánérdeksérelem, akkor a mennyiben egy kartel cselekménye, vagy magatartása egy kereskedő érdekét pl. a jóerkölcsön keresztül sérti — már az ilyen kereset, — kartelkereset lesz. Ha azonban — ami Ranschburg véleménye — egyúttal a közérdek sérelmének is fenn kell forognia, akkor ezen két együttes előfeltétel megléte eredményezhet közérdekű keresetet. Véleményünk szerint elég a törvénybe, vagy a jóerkölcsbe ütközés, így a magánérdek sérelme. Ranschburg okfejtése a következő: a) A közérdekű kereset elnevezés már magában véve kizárja a keresetnek magánérdekből való megindítását. A kereset a közérdekű elnevezést nem azért kapta, mert a köz szempontjából különösebb érdekkel bíró tényállás és jogi helyzet tisztázására szolgál, hanem, mert a miniszter indíttatja meg. Itt kapcsolódik be a második indoka Ranschburgnak: b) Nem tehető fel, hogy a magánérdek szolgálatában álló kereset megindítását a közgazdasági miniszter indítványozza és a per ura — a fél kizárásával — a jogügyi igazgatóság. Ha végigolvassuk a Jogász Egylet Gazdaság jogi Intézetének és a Jogász Egyletnek a kartel vitáit egy stereotip visszatérő aggodalom legtöbb felszólalónál a zsarolás kérdése: nehogy a kereset ós ezzel a nyilvánosság elébe hurcolás megfenyegetésével magánosok a kartelt zsarolják. Ezért, tisztán ezért kapcsolódott bele a miniszter a per megindításába és kapta meg hatalmas jogkörét. Hiszen az első javaslatban a miniszternek ez a joga nem volt meg. Tehát a közérdekű elnevezés a miniszteriális diserétiónak a következménye, a miniszter jogai pedig egy gátat jelentenek a magánosok zaklatása ellen. 1 Dr. Ranschburg Nándor: „Karteljog". Budapest, 1931. c) Végül hivatkozik Ranschburg a törvény miniszteri indokolására is. A miniszteri indokolás szerint a kereset közérdekű jellegéből folyik az, hogy a közgazdasági miniszter minden oldalról jövő felvilágosításokat figyelembe vegyen annak az elhatározása előtt, hogy közérdekből szükséges-e a kereset megindítása. Itt kettőn van a hangsúly: „minden oldalról jövő felvilágosítás" és a ,,közérdek" kifejezéseken. A miniszter felvilágosításainak azonban nem az a célja, hogy kutassa, vájjon a közérdek sérelmet szenvedett-e, hanem az, hogy kipuhatolja: van-e alapja a magánfél kereseti kérelmének, sértve van-e magánérdekében, tehát jogos-e az ő keresete. A „közérdek" kifejezés pedig azt jelenti, hogy a magánfél érdeksérelme bír-e olyan súllyal, hogy ezt a nagy horderejű és a kartel megtámadásával az egész közre (itt a közérdekűség!) közvetve kiható kereset megindítását elrendelheti-e? Ezeken kívül szerény véleményem támogatására legyen szabad megemlítenem még két körülményt. Egyik a német rendelet, amelynek közvetlen és a német bírói gyakorlaton keresztül, közvetett hatása alatt jött létre a törvényünk. Az igazi közérdekű kereset a német rendelet 4. §-a szerinti kereset. Ez van nálunk az állami beavatkozásokról szóló 6. §-ban felvéve: ha a közgazdaság vagy közjó érdekét veszélyezteti a kartel, akkor ... a 6. p. szerint közérdekű keresetet indíthat, tehát ha generálisan veszélyes a kartel. A német rendelet 8. és 9. §-ai helyett adta meg a törvény a magánosnak a miniszterhez való kereseti kérelmi jogát, ha törvénybe, vagy jóerkölcsbe ütközik a kartel. (Erről fogok részletesen következő alkalommal szólni.) Másik az, hogy védelmet kell nyújtani a magánosoknak. Nagyon meggyőzően mutatja ki Dr. Kelemen Sándor,2 hogy az egyén a karteltörvényben el van ütve minden jogától. Ez az egyetlen hely a törvényben, ahol egy „szigetelt" vagy bojkotált, vagy bármilyen exkluzív szerződéssel jogtalanul kinullázott kereskedő, vagy termelő jogos igényeinek érvényt szerezhet. És ha itt is belevisszük annak a kérdésnek a vizsgálatát, hogy a közérdek tényleges sérelmet szenvedett-e a kartelbíróság előtt nem lesz per és nem lesz magyar kartel joggyakorlat. Nem rendelkezünk a német „Kartelrechtsprechung" alapjául szolgáló 8. és 9. §-okkal, legalább ezt a helyet tartsuk fent és ne adjunk neki egy túlságosan megszorító törvénymagyarázatot. Dr. sz. Gavallér Lajos. Karteltörvény Dániában. Nem újak Dániában sem a karteltörvény alkotására irányuló törekvések. A kormány már a mult évben készített egy tervezetet, de abból nem lett törvény. Ez évben a karteltörvény végre tető alá jutott és mint „az álmegállapodásokról szóló törvény'" 1931. április 28-án 139. szám alatt került be a dán törvénytárba. A törvény az állami kartelfelügyelet eszméjét valósítja meg. Trustök, kartelek és hasonló monopol jellegű társulások által létrehozott ármeg- Dr. Kelemen Sándor: „Miért nem alkalmas a karteltorveny javaslat jelenlegi formájában a kartelkerdes szabályozására" 6. és következő oldalak