A kartel, 1932 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1932 / 1. szám - Nemzetközi porcellán-egyezmény

1. sz- A KARTEL 1 állapodások, melyek nyilvánvalóan valamely közszükségleti cikk árának aránytalan emelését okozzák, vagy erre törekszenek, vagy ily árat fenntartani törekszenek, állami felügyeletnek vannak alávetve. A kartelmegállapodásnak tehát közszükségleti cikkre kell vonatkoznia és az ily megállapodás is csak akkor esik a törvény hatálya alá, amennyiben áremelő hatása nyilvánvaló. Az állami felügyeletet három tagú bizottság gyakorolja, mely két bírói és egy laikus tagból áll. A bizottság feladata feljelentésre megállapítani, hogy a kartelár aránytalanul magas-e. E célból a megállapodásban részes vállalatoktól felvilágosítást követelhet. Ha megállapítja az ár aránytalanságát, úgy az ügyet a bíróság elé viszi, mely nyilvános tárgyaláson határoz. Jellemző a jogászi elem túlsúlya: a bizottságnak, melynek feladata volna a megállapodásokat gazdasági szempontból felülvizsgálni, három tagja közül kettő bíró. A bíróság pedig lényegében ugyanazt a gazdasági jellegű kérdést dönti el, mint a bizottság: t. i. hogy az ár aránytalanul magasnak tekinthető-e vagy sem és így két bírói, azaz jogászi fórum felállítása teljesen felesleges és elhibázott. Ha a bíróság az árat aránytalanul magasnak találja, a megállapodást semmisnek nyilvánítja és esetleg egyidejűleg büntetést is szab ki, amelyet azonban a törvény közelebbről nem konkretizál. E ponton ütközik ki az egész törvény hatástalan volta, mely arra enged következtetni, hogy ezt a törvényt a Dániában is nagy politikai súlylyal bíró agráriusok tessék-lássék kielégítése céljából hozták. A gazdasági rendet veszélyeztető (aránytalanul magas árat előidéző) kartelmegállapodás ellen szankció ugyanis a szerződés semmissé nyilvánítása. Hogy azonban akkor mi történjék, ha a tagok ennek ellenére is betartják a magas árakat, arról a törvény nem szól. A törvény már a kartelfelügyeletet is csak igen szűk térre szorítja: kb. az olyan kartelmegállapodásokra, melyek nálunk már az árdrágító visszaélésekről szóló 1920. évi XV. t.-c. 1. § 2. bekezdése (áruuzsora) alá esnének. E szakasz u. i. arra az esetre szól, mikor valaki közszükségleti cikkért olyan árat követel, mely, tekintettel a gazdasági élet viszonyaira, „a méltányos hasznot meghaladó nyereséget foglal magában" (a dán törvényben: aránytalanul magas ár"). Míg azonban az 1920. évi XV. t.-c. az árdrágító visszaélést bűncselekménynek (vétségnek, bizonyos esetekben bűntettnek) minősíti, addig a dán törvény csak magánjogi szankciót (semmiségi) alkalmaz, s ennek is gyakorlati értéke problematikus. Noha a kartelek elleni küzdelem helyes eszközének a büntetőjogot semmiesetre sem tekinthetjük, abból a körülményből, hogy a dán törvény a kartelfelügyeletet csak olyan kirívó esetekre szorítja, melyeket a mi jogunk fogházzal büntet és ezekre is csak enyhe és sikert nem igérő magánjogi szankciót alkalmaz, arra következtethetünk, hogy a dán karteleknek az új törvénytől nem nagyon kell félniök. A törvény 1932. január 1-én lép életbe és 5 évi időre hozatott. Dr. Szenté Andor. Nemzetközi porcellán-egyezmény. Franciaország, Németország és Csehszlovákia porcellánipara között a napokban a kölcsönös export tekintetében egyezmény jött létre, amely ezen iparágak körét messze meghaladó érdeklődésre tarthat számot. Ugyanis egész konstrukciója olyan elmés, hogy követendő példát jelent más iparágak hasonló problémáinak megoldására. Jellegzetes abból a szempontból is, hogy ebben az egyezményben az egyes termelők magánjogi természetű szerződései összekapcsolódnak az államok közötti kereskedelmi szerződésekkel és mintegy iskolapéldáját szolgáltatja annak a közismert jelenségnek, mely szerint a közjog mindjobban behatol a szigorúan vett magánjog területére. Az egyezmény gazdaságtörténeti előzményét abban jelölhetjük meg, hogy a francia porcelllánipar erősen megsínylette a német, csehszlovák és a japán versenyt, melynek exportárai alacsonyabbak voltak a francia ipar termékeinél. Éppenezért a francia porcellánipar képviselői kormányuknál az irányban interveniáltak, hogy bocsásson ki behozatali tilalmat az említett versenyző államok árúira, vagy legalább is mennyiségileg szabályozza (kontingentálja) a behozatalt. Erre megindultak Genfben és Párisban hosszas tárgyalások, melyek végül is eredményre vezettek. Az egyezményhez csatlakozó német és csehszlovák ipar árait átlagban 12 %-kal felemeli, ennek ellenében továbbra is élvezi a vámkedvezményt, mely szerint 100 kg. porcellánárúért 300 frankot fizet. Ezzel szemben az egyezményen kívül álló országok 1200 és ennél is több frankot fognak fizetni. A franciák nem kötelezték magukat belföldi piacukon árminimumok betartására, de erre nem is volt szükség, mert a német és csehszlovák ipar a francia porcellániparral szemben feltétlenül versenyképes, még a fentemlített 12 %-os emelés dacára is. Japánnak Franciaország felajánlotta, hogy csatlakozzék hasonló feltételek mellett az egyezményhez, de e kérdésben még nem történt döntés. Ezen megállapodást kiegészíti a német vámtétel megváltoztatása, amennyiben Franciaország eddig az autonóm német vámtarifa 90 márka vámtételével szemben a kedvezményes 45 márkát fizette; erről a kedvezményéről az egyezmény keretében Franciaország lemondott, ami a német ipar szempontjából azért oly fontos, mert ezzel azok az államok, melyek a legtöbb kedvezmény elve alapján élvezték az alacsonyabb tételt, ettől most Franciaországgal egyidejűleg elesnek. A német kartelbíróság újabb döntéseiből. Indokolt bojkott engedélyezése. Lapunk szemle rovatában megemlékeztünk a német porcellánkartel nemzetközi egyezményéről. Ezúttal ugyanezen kartel belföldi jogvitája került a kartelbíróság elé, melyet az alábbiakban ismertetünk: A német porcellán gyárak „Ver&ancT'-jának (a kartelek hazájában, Németországban túlnyomórészt ezen név alatt szerepelnek) alapszabályai szerint a kartelek tagjai csakis olyan vevőknek szállíthatják árúikat, akik aláírnak egy reverzálist, hogy összes luxusporcellán szükségletüket csakis és kizárólag a kartel tagjainál szerzik be. E kikötés következtében a kartel kötelékében levő gyárosok saját jól felfogott érdekükben csakis olyan cégeknek szállíthatnak, akik ily reverzálist aláírnak és be is tartják, ellenkező esetben karteljük alapszabályait szegik meg, aimi megfelelő szankciókkal jár. Alperesi porcellán-nagykereskedő 1925-ben alá is írta a reverzálist, azonban 1929.-ik év vé-