A kartel, 1932 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1932 / 5. szám - A kartelkérdés az International Law Association oxfordi kongresszusán

34 A KARTEL 5. sz. saját személyes munkája gyanánt készült el a bizottság jelentése és a kongresszus elé terjesztett javaslat, amely már csak a befektetett energia, idő és munka miatt is alaposabb tárgyalást érdemelt volna, mint aminőben tényleg része volt. A jelentésen már első tekintetre meglátszik, hogy annak szerkesztője híve a kartelek törvényes szabályozásának, mert olyan országot képvisel — hazánkat — amely sok szenvedélyes vita után magáévá tette a kartelellenőrzés szükségességét. így a jelentés a német és magyar törvényes rendelkezésekre és a francia, valamint csehszlovák törvényjavaslatokra utalással megállapítja azt a mindjobban erősbödő és általánossá váló tendenciát, amely egyrészt helyet ad a karteleknek a nap alatt, másrészt azonban éppen a kartelek növekvő gazdasági hatalmára tekintettel szükségesnek tekinti az állami ellenőrzést és a magánjogi szabályozást ezen szervezetek működésére vonatkozólag. (Lásd a jelentés 4,-ik oldalát.) Ezután rátér a jelentés arra, hogy az állam beavatkozási köre kiterjesztendő a „közgazdaság egyetemes érdekeinek és a közjónak védelmére, elsősorban azonban a fenti fogalom körét kell jogilag szabatosan körülhatárolni. A jogteóría egyik legfontosabb feladata ezen sokat használt, de kevéssé tisztázott fogalom kikristályosítása. A bizottság felíogása szerint „a közgazdaság egyetemes érdeke és a közjó" alatt általános fogalmazásban az állam gazdasági rendjének harmóniája, főleg az osztályok közötti ellentétek békés összeegyeztetése értendő. Ez pedig akként vaíosítandó meg, hogy az államhatalom az egymással versengő gyárosok között a gyengébbek exisztencíájának s érdékeinek védelmében, valamint a kartelekkel gazdasági kapcsolatban álló íparűzők megvédéseért és főként a fogyasztó közönség általános érdekeiért száll síkra. A fenti elvi jelentőségű kijelentéseket tekinthetjük a jelentés legfontosabb részének. Továbbiakban áttér ugyan a nemzetközi kartelek jogi definíciójára és ezzel kapcsolatosan felmerülő néhány nemzetközi problémára nevezetesen, hogy a nemzetközi kartelek jogi megítélésénél mely állam jogrendszere tekintendő irányadónak, mikor alkalmazandó a lex fori és mikor a lex sitae. Ezek azonban kiragadott kérdések egy sokkal tágabb problémakör területéről, mellyel szemben a jogelmélet még meglehetősen ellentétes és vajúdó álláspontot foglal el, éppenezért e kérdések tárgyalását ehelyütt mellőzzük, A fentiek szerint tehát volt a bízottság jelentésében egy elvi értékű fejtegetés, mely a jelentés végén előterjesztett határozati javaslat első pontjaként a következő mondattal szerepelt: „Az Jnternational Law Association oxfordi konferenciája kívánatosnak tekinti a nemzeti törvényhozások egységes alapelve gyanánt azon irányzainak kifejlődését, amely szerint az államnak jogában áll, a közgazdaság egyetemes érdekeinek és a közjónak védelmében, a karteleket irányítani, ellenőrizni és velük szemben rendszabályokat alkalmazni. E pont ugyancsak nem tekinthető merésznek vagy túlzónak. Hiszen ugyanezt a gondolatot már az 1928 évi salzburgi jogászgyűlés, melyen pedig tudvalevőleg a kartelekhez közelálló jogászok domináltak, a következő, eredeti szövegben, szószerint idézett szavakkal mondotta ki: I. Das Reich hat díe Aufgabe, díe ín den Kartellen und marktbeeínflussenden Grossunternehmungen vorhandenen, der Allgemeínheit nützlichen und die Leístungen steigernden Kráfte zu fördern, die nachteilígen hintanzuhalten, II, Kartelle und marktbeeínflussende Grossunternehmungen unterstehen daher der Aufsicht des Reiches, díe durch den Reichswirtschaftsminíster ausgeübt wird, Dieser wird von einem frei gebíldeten, ergánzungsfáhigen und unabhángigen Sachverstándigeniausschuss beraten, dem hervorragende Vertreter der Wissenschaft und des Wirtschaftslebens angehören. Ha tehát az I, L, A, kartelbizottságának jelentésében a fentidézett pont semmi újat vagy merészet nem is tartalmazott, mégis jelentőséget tulajdonítottam ennek, mert igen jól emlékezetünkben van mindannyiunknak, hogy a magyar karteltörvény megalkotását megelőző úgyszólván évekig tartó állandó és szenvedélyes vitában a kartelek és hozzájuk közelálló érdekeltségek egyhangúlag, apriori, minden karteltörvény ellen foglaltak állást és meghúzták a halálharangot a zsenge magyar ipar felett arra az esetre, ha a kormány engedve „demagóg izgatásoknak" minden ipari tiltakozás ellenére meg merészelné alkotni a karteltörvényt, „Az állami beavatkozás minden ipari vállalkozás csődjét, a külföldi tőke menekülését, a vállalatok leállását, a munkanélküliség fokozódását jelenti," Ezt kellett erről az oldalról hallanunk. Hiába mutattak rá ezzel szemben illetékesek és a magamfajta kevésbbé illetékesek arra, hogy sem Németország, sem Norvégia ipara nem ment tönkre a kartelellenőrzésben és a karteltörvény megalkotása nem jelent sötétbeugrást, mert csak Németországot követjük, mellyel pedig a mi jogrendszerünk, különösképen a kereskedelmi jog terén, hosszú évtizedek óta összeforrott, A vita még ma is tartana, ha el nem vágta volna a karteltörvény életbelépése. Az azóta eltelt háromnegyedév egyrészt igazolta, hogy feles-